MAGYAR UMBRIA 1929. február

MELLÉKLET - SUBA JÁNOS MÉGIS FIZET

az udvaron,amint újságpapírt szegezett az egyik kitört ablak helyére.Anevetés neki is föltunt.Kíváncsian dugta ki a fejet a kerítés felett, -De jo kedvetek van Csutkás fiam,-kiáltotta jókedvűen. -Van is miért,-erősködtem én,-van bizony! -Halljuk mar,úgysem győzöm már azt a méregdrága újságot in .gvenni,pedig már két hónapja nera hallottam semmi ujat. -Elég rosszul teszi azt,különben pedig mit gondol,nem ne vetséges ember az,aki csak azért fél a püspöktől,mert kezet kell vele fogni,meg aztán nem akar egy kicsit működni,nehogy az újságok nagyon kidicsérjék és egy kis fáradságot,mert álkor raéj nagyobb ünnepélyt csapnának a tiszteletére,mint a királyi ogadásra . -Akárki legyen is az,-válaszolja,- annyi bizonyos,hogyha nem is egészen,akkor legalább félig bolond az illető. -En is azt hiszem.De hát maga megtenné-e? -icg en,hisz nem félek én a püspöktől,hogy is félnék,mikor már a királlyal is kezet fogtam. -Püspök se akárki,és az elfog ide jönni,ha meglesz a kul turház.Szóval csak egy kicsit oda kell hatni,hogy fölépüljön. -Ami azt illeti,egy kis fáradságot én sem sajnálok. -Semmi esetre sem kell megerőltetnie magát.Úgyszólván csak a kezét kell megmozdítani és megy az egész,mint a keríkac sapás. -Jo,ju,amennyire telem s kezemtől függ,megteszek mindent akár maltert is elmegyek keverni. —Azt hiszem,ennek mindenki Örülni fog,különösen a plébános ur .Mindjárt el is viszem neki a jó hírt.

Is ten áldjál -Isten áldjon meg titeket is,-felelte vissza. Vigan mendegéltünk végig a falun.A komámat is behívtam a plébános úrhoz,na esetleg nem hinné el,amit mondok,ő is bizonyítsa .Űrre azonban nem került a sor, mert a plébános ur mindent örömmel elhitt.Azt is mondtam,hogy: - ost már gondoskodni kellene valami unnepelyrol is,de orról az öreg Suba ne tudjon semmit. -Jo,jó Csutkás bácsi,az már az én dolgom, de igerem,hogy meglesz minden .Még máma szólok a kántor urnák,hogy hozza rend be a dalárdát,a trombitásoknak maga szóljon be

;a beszédet én tartom.