MAGYAR UMBRIA 1929. február

EGY KOLDULÓ BARÁT EMLÉKEIBŐL

tás nélkül elbeszéli minden buját-gondját ; hibáit, sőt bűneit is kivallja némelyik, levetve a külső tekintetek és válaszfalak bekóit, mintha csak gyónna. Ritka szent pillanat az, mikor az egyik lélek kitapogatja és megtalálja a másikat, mintegy beléje áramlik s elhagy va az élet külsőségeinek sok hazugságát, hivságát, ősi, kendőzetlen természetességében olyan hajlékony, könnyező, készsé ges lesz, hogy lehetetlen meg nem szeretni. Azt hiszem ez a lélek természetes állapota. Szinte azt kérdené az ember egy ilyen összetalálkozáskor: ki erintett engem? liert erőt éreztem magamból kiáradni

./Luc. 8,46./ 0, miért nem lehetünk mindig ilyenek? Légértem már, hogy a bűnbánó léleknek miért nem állhat ellen maga a jo Isten sem; sőt minél bűnösebb volt az, annál nagyobb szeretetttcl fogjaföl minden könnycseppjét megtértében. Hiszen egy csöpp bizalom és nyiltszivuség már minket is levesz a lábunkról -Istenem, akkor Téged milyen könnyű is megnyerni és visszanyerni-: 7. Szegény asszony tojáskái. Fut utánnam lelkendezve egy szegény asszony; négy tojás van a kezében, u Atyaság, Atyaság, ne nenjen már el mellettünk üres kézzel: Itt van ez a négy tojáskaí Hármat a teljes Szentháromság tiszteletére, egyet a Szűz Uária tiszteletére!"- Azzal a kezembe nyom kölön három tojást, kölön pedig egyet; nehogy valamikép összetaláljam cserálni a Szentháromság egyls ten részét a Szüzanya részével» Ott állok megdöbbenve az ut közepén a szegény asszony négy tojáskájával; mintha gyökeret vert volna a lábam. Ennyi hitet valóban nem találni Izraelben. - Hát ne fakadjon sirva az ember? / Folytatjuk./ P. Dénes.