MAGYAR UMBRIA 1929. február

Az utolsó és az első perc

Aztán hozzájárulnak hosszú sorban Érzem ezt mondják: hívtál, itt vagyok Es megcsókolják hosszan, élvezettel S szemükben egy-egy lélekgyöngy ragyog. Ilyen időket még nem értem igy... Valahol megtört szél tfcolt vadul, Talán a hó is halkan egyre hull S az éj a földre lassan ráborul. fr. Celesztin. Az utolsó és az első perc. Vén idők odon kapuja bedörren, Borzongó arcunk egymásra mered. Átnézünk minden homályos teret Szótlan kutatva itt vagyunk-e minden. Aztán megértjük mi maradt mögöttünk Mint dicső cézár, ki ment, látott, győzött Mereven megállunk mi lekésett hősök... És nem vesszük észre mennyit öregedtünk! fr. Celesztin.