MAGYAR UMBRIA 1929. február

A BOSNYÁK MISSZIÓK TÖRTÉNELMÉBŐL

léka./54./ E pusztítás természetesen nemcsak anyagi károkkal járt, hanem, bizonnyal több emberáldozatot is követelt. S mivel ily dúlás és pusztulás alkalmával nem egyszer mindent porráéget, a könyvtárakkal és levéltárakkal együtt a történet irás számára minden értékes anyag megsemmisül./55./ Innen van az adatokban! szegénység, mely megnehezíti a bosnyák ferences történelem megírását. Azután még megjegyezzük, hogy arendelkezésünkrc álló anyagból sem hoztunk mindent- hisz nem kimeritő munka volt a célunk- hanem inkább csak a szigorúbb értelemben vett Boszniában történt eseteket emiitettük meg néháíiyki vételével,hogy eleve is kizárjuk azt a lehetőségét, miszerint -bosnyák miszsziókról lévén szó- más, mint bosnyák ferences forogjon a fölhozott esetben. Pedig ha megfontoljuk azt a már egyszer emiitett tényt, hogy a bosnyák ferencesek -papok hijján-mindenütt megfordultak a töröktől - elfoglalt területeken; és ha ehhez hozzávetjük, hogy alig volt kolostor, melyet legalább egyszer fel ne dult volna a barbár török, akkor bizony belátójuk, hogy a bosnyák missziók mindenko a legtöbb emberi és anyagi áldozatot követelő missziók voltak, és elismerjük,hogy .«a szentföldet kivéve nincsen rendünknek missziód területe, melynek talaját oly bőségesen áztatták volna vérükkel rendünloiek legjobbjai", mint épen ezét. hogy ilyen körülmények között -irja egy ujabb történetíró- a hit egyáltalán fönnmaradt sértetlenül ez országban, az szent Förenc rendjének egyedüli érdeme. S hogy ezek a misszionáriusuk magukat fönntartva helyt állottak, azt nagyon helyesen a számtalan rnártyr imáinak ice 11 tulajdonítanunk./56/ Igen megtisztelő bizonyítéka bosnyák rendtársaink csodálatos munkásságának az a néhány sor, melyet XIII. Leo pápa az egyházi kormányzatnak Boszniába és Hercegovinába történt bevezetése alkalmával, 1881. jul. 5.-iki levelében az egész katolikus világhoz intézett ezen szavakkal:„Tündöklően kimagaslott a régi obszerváns ágból származó franciskánusok állhatatossága. és bátorsága, kik a hitterjesztés ügyét -melyértr közben vérüket is ontották- e^en tartományokban nagy buzgalommal végezték, s üdvnek bő gyümölcsét tejzaielve a vallás körül kiváló érdemeket szereztek." /57./