MAGYAR UMBRIA 1929. február

A BOSNYÁK MISSZIÓK TÖRTÉNELMÉBŐL

a szörnyű csapások megszünese. Tovább terjedt a mozlimok féke vesztett dühe, a hódításban tovább haladva Budát is megtámadták. Igy természetesen uj munkakör és ujabb szenvedések nyiltak meg a buzgó bosnyák atyák előtt. Mert miként a krónikás mondja:„Ezen idő alatt, csaknem egyedül ezen tartomány atyái voltak az Ur szántóföldjének serény és buzgó munkásai."/23./ Ök voltak, akik Magyarország megszállott részében'u jámbor szánalomtól vezettetve és a lelkek iránti buzgalomtól éltetve másfél évszázadon keresztül- sőt azon is tul- a kemény szolga ság és atörök elnyomó zsarnoksága ellenére is rettenthetetlen nül megmaradtak a kegyetlen iga alatt, midőn a többi papok és szerzetesek részint félelemből, részint az üldözés miatt szer teszét futottak." /24./ Ezt a nagylelkű, odaadó munkásságét regisztrálja 1711ben a cerniki konventnek adott elismerő okirat is melyet Keymann Ferenc direktor, két biró, és öt Szenior irt alá. «Mielőtt- igy szól az okirat egyik része- Krisztus keresztjének gyűlölködő és haragos ellensége a török e hazába tört v^lna és minket zsarnck uralmának alávetett volna, kétségtelen, hogy a vallásos katolikus férfiak közül akadtak, akik szerzetesi, vagy világipapi pályára léptek. Le aháboru zűrzavarában és az ellenséges hadak betörése alkalmával bel^fc ták, hogy magok is a sir szélére kerültek, s az ideigtartó ő~ let elvesztését szolgá.ló veszedelmektől vannak körülvéve, ezért mindnyájan elmenekültek. Egyedül a szeráfi rend boszniai tartományának fiai nem futottak el, hanem oroszlánokként erőseknek és nagylelküeknek bizonyultak, s bizonyos hősies állha tatossággal voltak eltelve. Inkább akarták, hogy az Isten népével együtt különféle sanyargatásokkal és nyomorúságokkal il lessék őket, mintsem ugyanazt /a népet/ a hit esküvel való megtagadásának és az örök-üdvösség elvesztésének veszélyében hagyják/'Ennek okáért a keresztény hivóknek megszámlálhatatlan seregével mint foglyok helyükön maradtak...És sokan kozülök félelem nélkül vérüket is ontották..." /25./ Ugyanezt bizonyltja már 1630-ban Massarechi Péter antibári érsek is, ki az időben „négy országnak volt apostoli vizitátora: Szerbiának, Boszniának, Bulgáriának és a török ural Magyar Umbria. -33-