MAGYAR UMBRIA 1929. február

A FEHÉR SZEGFÜVIRÁGOK

A FEHER SZEGFüVIRAGOK» Mikor internátus!, kollégiumi, szemináriumi, vagy klerikátusi ifjú lelkekről esik szo, akkor elém áll egy ifjúkori élményem egész valójában s kinálja magát, hogy róla olvassak, benne gyönyörködjem, illetőleg Öt vegyem egész terjedelmében allegóriának a jó nevelésben részesülő ifjúság kiemelésére. Most is, mikor az Umbria főszerkesztőjének meleg kérésére írok pár sort a gyöngyösi reményeinkhez, minduntalan bólintgatnak, integetnek felém a fehér szegfüvek, hogy róluk beszéljek s ki ne hagyjam őket a tavaszi Umbriáboia Próbáltam másfelé irányítani figyelmem sugarait, de nem voltara képes elszakadni véglegesen tőlük: illatos, fürtös, csipkés, fehér fejecskéiktől. Hát legyen3 álljanak Ők elénk s m a g a s z t 0 s a 11 hassanak leikeinkre î Több, mint két évtizeddel ezelőtt egy fönséges nyári napon alkalmam nyílott ismerős szentéletü érseki titkár kíséretében egy ausztriai grófnak várkastélyát s annak minden középkori nevezetességeit s modern aktuális életrevalóságait végigszemlélni s vele szomjas lelkem szomjúságát kielégíteni » A látottakról nem irhatok, mert kiesik a gondolatkörünkből, csak a X» században emelt, magas várfalakkal szegélyezett kastély udvarának virágos kertjéről szólok. Hat holdas volt a bekerített várkastély! udvar.Közepén állott a kis quadráios két-emeletes kastély s ezt körülövezte tán a föld minden szinü, formájú, illatú, alakulatu, de az idő szeszélyevei dacolni tudó virágerdő. Annyi édes mosolyt életemben seholsem láttam, mint itt a szines és formás virágarcokon. Elég volt ezt egyszer látni•

s eme isteni mosolyokat misztikus szemmel áttenni az Eg angyalainak és szentjeinek homlokára, hogy legvarázsosabb igézeteimmé legyenek az égiek ez életen át. Ezért ferencesen hálás is va-