MAGYAR UMBRIA 1928. október

LENNÉK! S VAGYOK..?

I

MNÉK! S VAGYOK..? ti Lennék próféta napvágyó robusztus Turistája sok istenes orcmnakí" Mécs László* Lennék..! Vágyó sóvárgás betűzi lelkem, Mint vcnhedt fát az ör!5 szusereg, S e betűkből, ha néha összevágnak, Egy-egy sóhajtás kipereg. Hej, lennékl lennék én is, csak lehetnék Sóvárgó lelkű turista gyerek Kószálója az istenes hegyeknek, A napsugár hol végighentereg, És napsütésben fürdik az avar, Melyen az érett-sárga nyár ragyog, És ahonnan messze-messze néznek Titkolt örömtől reszkető nagyok... Lennék... De nékem más tisztség jutott. Mig mások élnek fönn a Tháboron, Adfig zilálva "fáradok, vigyázok, Ne ián két lépcsőt lépjek a fokon, Mert vállam terhe kissé nehezült, Ha gyorsan lépek hátha visszaránt, Mig hogyha óva, csendesen vigyázok, Ott leszek még majd fönn a - Tháboron... A mindentéltető napot se látom: Keresztem csücske arcom árnyba vonta. De, hogy keresztem édes jő meleg S rajta keresztül Isten Mapja rám tüz, Azt érzem, élem csendesen, naponta. r Pécs. fr. Celestin.