MAGYAR UMBRIA 1928. október

NYÁRI VIHAR

B NYÁRI VIHAÏL Dél felé járt az idő. A na$ legforróbb sugarait lövelte a nyaralótelepre» Alig lehetett egy embert látni az utcán. Néha egy-egy autó robogott el az állomás felé, vagy a poros országúton, amely a fővárosba vezetett. Fent a sötétkék égen itt-ott könnyű, fehér, fátyolszerü felhő lebegett, mintha valami égi királynő után úsznék. Odább a látókör szélén ködszerű barna felhők húzódtak meg csendes némaságban. A fürdőtől nem messze állott Adamaszky képviselő ur öregedő kastélya. A tikkasztó melegben olyan volt, mintha valami festett kép volna csupán. Nem mozdult semmi. Az ódon park s az évszázados fák a szürke kőből épült kastély a világoszöld szinü rácsosablakra felfolyó vadszöllővel nem is sejttették az idegennel, hogy milyen vidám élet folyik a parkban. Fiuk és lányok oly gondtalan örömmel ütötték a lapdát, hogy aki látta őket önkéntelen arra gondolt, hogy ezeknek legnagyobb boldogságuk a tenniszezés. Az ifjú Adamaszky Elemér oly fürgén igyekezett elfogni minden lapdát, hogy néha. szinte nem is érte a lába a földet. Ha a lapdát megpillantotta a magasban, már ugrott felé s még ott fönt elfogta a fehér kis jószágot. Fényes szeme ilyenkor csakúgy ragyogott a napsugárban. A Linszki fiuk egész másképp csinálták. Nem nagyon törték magukat a lapdáért. Megálltak abban az irányban, amelyben a lapda jött s egyszerűen megvárták, mig ráesik a rakettre. Igaz, hogy sok lapdát el is engedtek. A vidám játék közben észre sem vették, mily gyorsan szaladt az idő tova. A szép fehér fátyol kévés idő alatt fekete köpennyé változott, s a lusta, barna felhőből gyorsan tornyosuló felleg lett, mely egyenesen a nap felé tartott, mintha csak el akarná homályosítani. Nem is kellett sokáig sietnie. A fekete felleg már elérte a napot, mely egyszerre elhomásosult, és olyan lett a táj, mint amilyennek a gyászoló urihölgyeíc látják> mikor végony finomságú fátyolukat leengedik a szemük elé. Gyenge , hűvös szél futott végig a merőkön, fákon, mely felfésülte a tenniszezők haját és megráncigálta fehér ruháikat, mintha el akarta volna őket kergetni.