MAGYAR UMBRIA 1928. október

„A KEDVES GYERMEK.”

A KEDVES GYERMEK." Sok-sok évvel ezelőtt történt egy régi németországi vár kápolnájában a következő eset. Űrnapja volt. Az agg várkáplán szentséges misét mondott. A szent misét azonban megzavarta az ellenséges katonák betoréáe, t. i. éppen hâbçru dult a vidéken. A tiszteletreméltó aggastyán eléjük sietett és kérte őket, hogy kiméijék meg az Isten házát. Egy durva katona azonban súlyos ökölcsapással leterítette az Ősz papot, ki pár pillanat múlva meg is halt. A kitett Oltáriszentség védelmében halt meg, A szent Ostya drágakövekkel kirakott monstranciában volt elhelyezve. A közvélemény az volt, hogy a katonák rabolták el a gyémánttal kirakott ciboriummal és a többi egyháziszerekkel együtt. Bármiképpen is álljon a dolog, tény az, hogy a szent edények valamiképpen eltűntek. Ezen eset óta egy „ kedves gyermek" szokott megjelenni gyakran a vár folyosóin. Aranyos hosszú haja, szelid kék szemei és a hosszú fehér köntös, mely testét takarta, túlvilági szépséget kölcsönöztek neki. Nemes arcvonásain kedves báj ömlött el. Beszélni azonban sohasem hallották. Senki sem félt a t

f kedves gyermektől, bár évek óta jelenik meg már a vár folyosóin s tűnik el ismét titokzatos módon. Azt, hogy miért jött s mit akar, senki sem tudta. A nemesi családnak egyik fitagja, amikor először találkozott vele, durván rárivalt:',, Honnan való vagy? Mit afe karsz itt? Mi a neved?

1' A „ kedves gyermek" piros ajkait azonban egy árva szó sem hagyta el. A különösen öltözött gyermek jobb kezével a folyosó torkába mutatott, mely a kápolnába vezetett. Ez volt az egész felelete. u Vagy adsz nekem rendes feleletet, vagy különben.. s az öntelt ifjú ezzel megfordult, letette a kezében levő játékszert s felgyűrte az inge ujját. Megfordul, de ime,mi történik? Alig hisz szemeinek, a „ kedves gyermek" eltűnt, mintha a levegőbe olvadt volna. Sok esztendő mult már el, a u kedves gyermeket

u min-