MAGYAR UMBRIA 1928. április

Tárca - Primicia

Es mig az éjnek balzsamos világát Reggelre egy-egy harmatcseppbe rejtem, Rám hajnalodnak mind az égi kéjek A Kap szerelme lázbaejti lelkem. Alázatosra hajlik igy telitve Aranyvirágu kelyhem s rajta lé

s zen: Karomraszállt éhes madárnak étke... -De ott egy sápadt arc vigyorg a résen Fr» Celesztin. PRIKIClÁ. I. Introitusra. Imádkozott, Uram, t

ehoz zád.. Hogy engedd Őt szèlid-magadhoz Feléd .nézett a végtelenbe, Egy titkolt könny arcán patakzott S a fo'ldrehullott csendesen. Örömkönnye hullott az útra, Szeme a Golgotára nézett S aztán megindult halk örömmel, Hogy embervált0 szenvedésed Veled megossza résztvevőn. Örömmel ment,pe'dig belátta Kagas a hegy, sebző a lábnak, De font a szent tüzek lobogtak, Kelyek diadalt orgonálnak, Kikor kitárja majd kezét. Kikor majd ott kezét kitárja, megvallja, hogy reménye Benned, S Neked megőrzött lángszivéből Dicshimnusz zeng örök nevednek. S áment dübörg a kórus. Fr. Celesztin.