MAGYAR UMBRIA 1928. április

Tárca - Jancsi és Juliska

vább csordás helye-hujázással? Azt akarjátok, hogy a. esirázó bikadúh megbokrosodjék bennem? Es még válaszotok sincs megnyilatkozásomra? Ugy látom minden hiába, hiszen ti beszélni nemtudó szörnyszájak , szemek és még nem tudom miféle részek vagytok. E$ igy in nálatok sokksl több és nagyobb va* gyok, mert én egész vagyok és beszélni tudok. Halljátok, én több és nagyobb vagyok mint ti. Nem megyek ki a pocsék időre! En benn akarok maradni: tehát derékbahajlott akaratomon ugy sem lovagolhattok, - kiáltom,távozzatok; Gomolygó mordulások szitkozódva kárörvendeznek. Fost hirtelen kitágult fényesség villan eló, és az előbbi kínzóim sugaras rendbe sorakoznak torpanó ijedtséggel.- Látom már: sorfalat garádicsoznak a gyepes végtelensegü ut mentén. És az uton villám gyorsasággal elém tornyèsod'ik a megtisztelt vendég. Kimeredt csodálkozással nézem. A vendég nem más, mint elképzelhetetlenül ősi- óriás ostor: olyan ostor, amely fékezveirányító zabolákkből van fonva. Negszőlal: -Fiam, miért tüzelsz ilyen pattogoan? -Azéet- felelem,- mert ezek itt ki akarnak inditani a pocsék időbe, én meg nem engedem -magam ily rutul háborgatni. -Honnan.tudod, -kérdezi tovább,- hogy ezek'ragadozó indulattal vannak irányodba? Nem tudom,-folytatom én,- de gondolom, mert otromba turkálással festegetik békességemet. -Látod, hogy nem tudsz semmit, csak görcsös képzeleted találta azt ki, hogy ezek cipekedő kedvükben volnának. Nem, hiszen teged nem keli a csáb darujával ebbe apocsék időbe kitenni. Kint vagy te a nélkül is. Ellenmondási viszketgség rágódott a nyelvemen s mégsem merészkedtem közbetiltakozni. Fíarkbehuzo gyávaságomat eszre sem véve, gyeplős törekvéssel magyaráz tovább: -Kint vagy te bizony, akármilyen dacos is az Öklos kezedbe lakatolt ellenkezésed«. Annyira kint vagy, hogy nem is kívánkozol befelé és csak, ha présbe szőrit a nyomós szükség^ akkor taposod meg a küszőbontuli helyet: legtöbbször csak az ellenőri pislantásod mécsekedik be az óserdös ismeretlenségbe- - Már ezekből is kiszemezheted legénykelő csacskaságod hiábavaló rugaszkodását. Es hogy ne csüggesszen tovább a bizonytalanság, még egyszer azt mondom, hogy te kint vagy, -100-