MAGYAR UMBRIA 1928. április

Tárca - Jancsi és Juliska

JAFCSI i Ü JULI SKA. Példabeszédre hajtom fülemet; tán a szél csatakos szárnyain ormotlan settenkedéssel az esöcsepneka.is arcába zudulnak. mér le sem törli már is loholnia kell"a latyakos földön guruló kalapja után» Iáétken örömmel akarja fel'markolni, amidon

szidalmas nyekkenéssel a cspzott sárba csuszamlik, í ajd piruló nekibuzdulással nég'ykéz-lábbra bátorodik, hogy valamiképpen! akarással emberré magasztosuljon. . . ai aken- ide kimerni? j n nemi Senki sem bir rászedni, h'-.g., ki"elé tarts -a ;l t^ntomdásom- Hlndenkinek azt mondom, akf ellenőr j^d, hor"

r -nem nedvek ki... • Hiába zsongnak korul a gondolatnyi kísértések, v; gy nem "tudom mi félék í.n'cr zek, akik arra ráncigálnak, hogy a sárba kukjak. -:""rid

oátok már kik vagytok? Léteztek-e? Világtalan rémekkel; avagy csak rémes színekkel viaskodok? Kiért nem hiszitek, hogy nem akarok ki menni? Ellenmodásomat miért akarjátok le bunkón i ? hiszen a magam levése sem bizonyosabb, rnint "a megkötözött mozdulatlanságom. Beismerem, hogy szóváltásommal nem birlak elkorbácsolni. De miért nem távoztok el seregestül? Szeges szemeitek miért merevednek belém? Ta*áncsak r nem az van hóhéroa szándékotokban, hogy akaratomat a hc^nlököm r-a feszítsétek? Táncos balgaság tokban miért kinozrtok to• -99-