MAGYAR UMBRIA 1928. április

Missiós élet - Göröngyös utak

nagyon megnehezítette terítésüket- Hitujoncaink meséltek, hogy bizonyos holdünnep a lkai ával az egesz törzs eg~-be szokoi g ülni. Elha.iároztuk tehát, hogy az illető napon felke ressük eket, s ha lehet meg is nyerjük a kereszténységnek. Egész kun?, let cl vittünk mágün :l:a5:l olyan tárgyakbél, melyek után tudomásunk szerint áhítoztak, és elindultunk P. Prefektussal, egy laikus testvérrel és husz fegyveres kereszténynyel. Háromnapi vándorlás után távoli nagy lármát hallottunk. Társaságunk egyik tagját, ki megtérése előtt ebben a törzsben élt s ott már bizonyos tekintélyre tett szert, ekkor kiküldtük, hogy jövetelünket tudás-a az ünneplő sokasággal. À vadak elragadónak taL.lták a gondolatot, hogy meg missionáriusok is részt óhajtanak venni bálványünnepükön. Kint-egy két mérföldnyire voltunk meg az ünnepség színhelyétől, mikor hirtelen egy csapat állig fölfegyverkezett harcos toppant elibenk, kik azonban ijjaikat a béke jeléül hátukon hozták. 1 agán a térségén mintegy három-ezer személyt találtunk együtt, beleértve a nőket is. Fölszólítottak, hogy velük együnk és igyunk, de mi nem ezért jöttünk, habár elegendő husuk volt és eléggé étvágygerjesztőnek látszott is. A Prefel tus atya a főnököt kivánta látni, nyomban megjelent, tollkoszorut hordott a fején és lándzsát a kezében, ügy látszott, ho'^ nagy tekintélynek örvend erbérci előtt, mert hatalmas kisére vette korul, kísérőinek egy része ij.j

at és nyilakat, más részük csak nyilakat, hozott ij/ak nélkül. P. Prefektus kérdést intézett a főnökhöz, ki szokatlan okosnak mutatkozott, az iránt hogy mi is volt képen e nagy gyűlésnek "a célja, mire amaz ünnepélyes komolysággal azt felelte, hogy egy csata előkészületeinek megbeszélését, folytatják. A Prefektus atya tarbos békét kifent a önöknek es nagyobb túlvilági boldogságot . Az első kívánságot i egértette a főnök, de nem a másodikat, u.i. megkérdezte, hogy miféle nagy boldogság lehet is az. P. Prefektus ekkor a lélek halhatatlanságáról és a túlvilági életről kezdett neki beszélni. Ennek végeztével a fonok nagy ünnepi lakomát rendelt a számún ra s ez a vendégszeretet azt a reményt keltette bennünk, hogy talán az egész torzsét sikerül Krisztus hitere terítenünk. Sajnos ezúttal is kárba veszett a fáradságunk. Lakoma után a fonó- nem jelent meg többé, noha megígérte, valószínűleg a városiak beszéltük le róla ^ A nep is fenyege-ho nreqgtt-