Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

X. FEJEZET. Imádságos élete és erényei

— Ha a test nyugalomban költi el eledelét, ai^ely vele együtt a férgek étele lesz, mennyivel inkább kell békében és nyugalomban fogyasztania a léleknek az élet eledelét? •— szokta volt mondani. Súlyosan hibáztatta magát, ha imádság idején lelkében hiú képzelemnek engedett helyet. Ha ilyen előfordult vele, hamarosan szentgyónásban keresett kiengesztelődést. Ezt a gyakorlatot annyira megszokta, hogy holmi „legyeket" úgyszólván sohasem tűrt meg lelkében. Egy nagyböjtben, hogy a legkisebb időt is felhasználja, valami edényt készített, ami midőn egyszer a zsolozsmára jelt adónak fegyelmét rövid időre lekötötte, lelki buzgalmában elégette, mondván: — Feláldozom az Ürnak, akinek szolgálatát akadályozta! A zsoltárokat olyan lelki és szívbeli figyelemmel mondta, mint aki az Istent is maga mellett tudta. Ha az Ür nevét kiejtette, a gyönyörűség édességében ajkát nyalogatta. Mivel az Ür nevét nemcsak elgondolt, hanem kiejtett és leírt formában is különös tiszteletben tartotta, meghagyta testvéreinek, hogy minden papírszeletet, amelyen írva látják, bárhol találnák, gyűjtsék össze és tegyék illő helyre, nehogy a leírt szent név tanostassék. Ha Tézus nevét kiejtette vagv hallotta, valami belső örömmel telt el, s külsőleg egészen megváltozott, mintha mézzelfolyó ízt érezne, vagy valami összhangzó édes dallamot hallana. 7. Halála előtt három évvel Gveccióban a buzgóság felszítása okából a kisded Jézus születésének emlékét nagy ünnepélyességgel igyekezett felidézni. S hogy ez ne essék újításnak, a Szentatyától kért és kapott engedéllyel jászolt készíttetett, szalmát, ökröt és szamarat hozatott oda. Meghívta a testvéreket és a népet is. Az erdő élénk és ájtatos énekektől visszhangzott, miközben a sok fáklyától szinte nappali világosság töltötte be az éjtszakát. Ekkor az Isten embere lelki meghatottsággal, könnyesen és túláradó örömmel a jászol mellé állott, amely fölött ünnepi szentmisét szolgáltak. Maga Szent Ferenc énekelte Krisztus levitájaként az evangéliumot. Aztán a kö-