Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

IX. FEJEZET. Szeretetének heve és a vértanúság után epedő vágyakozása

szembejövő báránykát vett észre, amelyeknek láttára fölvidulva így szólt társához: — Testvér, bizzál az Ürban, mert bennünk megy teljesedésbe az Evangélium szava: íme, úgy küldelek Hiteket, mint juhokat a farkasok közé M Tovább haladva, szerecsen katonákkal találkoztak szembe, akik mint a bárányokra rajtaütő farkasok, Isten szolgáit elfogták, vad kegyetlenséggel, megvetéssel és gyalázkodásokkal illették, ütlegelték és megbilincselték. Sok kínzatás után az isteni Gondviselés akaratából végül is az Isten emberének kívánsága szerint a szultán elé vezették őket. Ennek kérdésére, hogy ki, miért és hogyan küldte őket és miképen jutottak hozzá, Ferenc bátran felelte, hogy Bem ember, hanem a fölséges Isten küldte őt, hogy neki és népének megmutassa az üdvösség útját és hirdesse az igazság evangéliumát. Majd aztán akkora következetességgel és lelki erővel és olyan buzgósággal hirdette az említett szultánnak a háromegy Istent és mindenek Üdvözítőjét, Jézus Krisztust, hogy benne megvilágosodott és igazán teljesedésbe ment az Evangélium szava: Én majd adok nektek szájat és bölcseséget, melynek nem tudnak ellenállani, sem ellenmondani valamennyi ellenfeleiteké A szultán Isten emberének csodás lelki buzgalma és erénye láttán szívesen hallgatta őt és időtöltésül magánál tartotta. Krisztus szolgája pedig felsőbb megvilágosításaa így szólt: — Ha néppeddel együtt Krisztushoz akarsz térni, az ő szerelméért szívesen maradok veletek. Ha azonban habozol Krisztus hitéért Mohamed törvényétől megválni, parancsold, hogy gyújtsanak igen »agy tüzet és én papjaiddal belelépek, hogy így is meglásd, melyik hitet kell méltán bizonyosabbnak tartanod. Erre a szultán így válaszolt: — Nem hiszem, hogy papjaim valamelyike tűzBe menne, vagy bánninő kínzatásnak alávetné magát az ő hite védelmére. Észrevette ugyanis, hogy papjainak egyike, ko" Mt. 10. 17. » Lk. 21, 15. U