Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
IX. FEJEZET. Szeretetének heve és a vértanúság után epedő vágyakozása
teremtményeket Dávid próféta módjára édesdeden biztatta az Ür dícséretére.3 2. Mint mirrhabokréta4 élt lelkének belsejében a megfeszített Krisztus, aki szerint a túláradó szeretet tüzében óhajtott egészen átformálódni. A feléje való különleges ájtatosságnak kiváltsága volt, hogy vízkereszttől számítva negyven napon át, amikor t. i. Krisztus a pusztába re/rőzörí, 5 a magány helyeit kerülve szobácskájába zárkózott, s amennyire tehette, az ételben és italban való önmegtagadásnak, böjtnek, imának és Isten dicséretének élt. Krisztus iránt olyan forró szeretettel viseltetett és a Szeretett is olyan gyöngéden viszonozta szeretetét, hogy úgy látszott, mintha az Üdvözítő állandó jelenlétét érezné. Ezt társainak néha ki is nyilvánította. Az Ur testének szentsége felé a legbensőségesebb szeretettől lángolt és nagy megilletődéssel csodálta ezt a drága szentséget és a legméltóságosabb szeretetet. Gyakran áldozott és oly bensőségesen, hogy másokat is buzgókká tett, mialatt az ártatlan Bárány ízlelése közben, lelki mámorában többnyire elragadtatásba esett. 3. Az Ür Jézus Krisztus anyját kimondhatatlan szeretettel övezte azért, hogy a fölséges Urat testvérünkké tette s általa irgalmasságot nyerünk. Krisztus után benne bízott legfőképen, s őt mind maga, mind övéi ügyvédjének rendelte, és tiszteletére Péter és Pál apostolok ünnepétől egészen mennybevétele ünnepéig ájtatosan böjtölt. Az Istenig ragadó és a választottak lelkét csodás tűzzel felgyújtó angyali szellemekhez a szeretet bilincsével kapcsolódott és tiszteletükre Nagyboldogasszonytól negyven napon keresztül böjtölt és imádkozott. Szent Mihály arkangyal iránt, akinek feladata a lelkek előállítása, megkülönböztetett szeretettel viseltetett annál a tüzes buzgalomnál fogva, amelylyel mindenki üdvözülését szívén viselte. 3 Zsolt. 148, 1. 4 Ének. én. 1, 12. 5 Mt. 4, 1.