Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VII. FEJEZET. A szegénység szeretete és a hiányok pótlása

latta, hogy nem gondol a szegények segélyezhetésével. Végül is a kegyes férfiú nem azért, hogy a testvér óhaját teljesítse, hanem csak hogy a sátáni csalafintaságot felfedje, belement abba, hogy arra a helyre visszamenjenek. Visszatérve tehát a testvérrel és egy ifjúval, akivel útközben találkoztak, imádság előrebocsájtása után meghagyta társának, hogy emelje fel a tárcát. A megijedt testvér megilletődve sejteni kezdte az ördögi mesterkedést. A szent engedelmesség szavára azonban elűzte habozását és az erszény felé nyúlt. És ime, jókora kígyó tört fel belőle és hirtelenségben eltűnt vele, ami az ördögi cselvetést világosan igazolja. Ilyenképen az ellenséges ármány hamissága előtűnvén, a szent férfiú így szólt a társához: — Testvéri Isten szolgái szemében a pénz semmi más, mint ördög és mérges kígyó. 6. Egyszer meg egészen különös dolog történt a szt. férfiúval, midőn valami ügyből kifolyólag Sziéna városába ment. A Campilium és Szent Quiricus közti nagy síkságon három, termetre, korra és arcra nézve teljesen hasonló szegénv asszonnyal találkozott, akik Őt így köszöntötték: — Jó szerencsét a szegénység úrnőjének! Ezt hallva, a szegénység szerelmesét kimondhatatlan öröm töltötte el, mert az emberekben semmi mást nem tartott érdemesnek köszönteni, mint amit azok kinyilvánítottak. Gyors eltűnésük után a testvértársak nem oktalanul következtettek a csodás hasonlóságból, a köszöntés, találkozás és eltűnés újságából a szent férfiú körül végbemenő titokzatosságra. Valóban a három szegény, külsőre hasonló, feltűnő, szokatlanul köszöntő és hirtelenül eltűnő nőalakban az evangéliumi tökéletesség szépsége látszott, még pedig tisztaságban, engedelmességben és szegénységben, ami az Isten emberében eléggé megfelelően mutatkozott és tökéletes formában fénylett. Igaz ugyan, hogy a szegénység kiváltságában akart leginkább dicsekedni. Ezt egyszer anyának, máskor jegyesnek vagy úrnőnek szokta volt nevezni. Ebben akart másokat felülmúlni, ezen keresztül tanulta meg önmagát mindennél alábbvalóbbnak tekinteni. Ez okból, ha külső szerint magánál szegényeb-