Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VII. FEJEZET. A szegénység szeretete és a hiányok pótlása

VII. FEJEZET A szegénység szeretete és a hiányok pótlása» 1. Az isteni ajándékok között, amelyeket a bőkezű Ajándékozó Ferencnek juttatott, különös kedvvel fordult az egyszerűség gazdaságához a legteljesebb szegénység szeretetében. A szent férfiú Isten Fiának ezt a kedveltjét, amely az egész világon mintegy száműzött volt, figyelemre méltatva, vele örökös szeretettel magát eljegyezte. Érte nemcsak atyját és anyját hagyta el, hanem még azt is mind, amit birtokolhatott volna, szétosztotta... Senki sem vágyott úgy az arany után, mint ő a szegénység után. Senki kincsét aggságosabban nem őrizte, mint ő ezt az evangéliumi drágakövet.! Szemet szúrt neki, ha bármi olyat látott testvéreiben, ami a szegénységgel nem volt összeegyeztethető. S valóban, ő maga szerzetének kezdete óta egészen haláláig az egyszerű köntösben, kötéllel övezve és alsó ruhában is megelégedett volt. Gyakorta gondolt könnyek között Jézus Krisztus és Anyja szegénységére. Azért mondta ezt az erények királynéjának, mert a királyok Királyán és királynő Anyján is oly fényesen tündöklött. Midőn testvérei együttesen azt kérdezték tőle, hogy melyik erény tesz inkább Krisztus barátjává, mintha szíve titkát árulta volna el, így felelt: — Tudjátok meg, testvéreim, hogy a szegénység az üdvösség különös útja, az alázat táplálója és a tökéletesség gyökere. Bár titkos, de sokféle a gyüi) Mt. 13, 45.