Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VI. FEJEZET. Alázatossága, engedelmessége és a kívánságára ismétlődő csodás jelenségek

gyemben ezentúl általános engedélyemmel prédikál-» játok, mert kiérdemelte ezt a szent alázatosság! 9. Egy alkalommal Arezzóba érkezett, mikor a várost a belső harcok már-már pusztulással fenyegették. A város külső részén megállapodva ujjongó gonosz lelkeket vett észre a város fölött, amint annak felizgatott polgárait egymás gyilkolására tüzelték. Ezeket a lázító szellemi hatalmasságokat azonban megfutamította s a galambegyszerűségű Szilveszter testvért hírnökként előreküldve így szólt: — Menj a város kapujához és a mindenható Isten nevében az engedelmesség erejével parancsold meg a gonosz lelkeknek, hogy gyorsan távozzanak. A készséges testvér sietve teljesítette atyja parancsszavát, magasztalással az Ür színe elé járult' és a város kapujánál harsányan kiáltozni kezdett: — Gonosz lelkek, mindahányan, a Mindenható Isten erejével és az ö szolgájának, Ferencnek parancsára, messzire távozzatok innét! A város erre nyomban visszanyerte békéjét és a polgárság ügyeit a polgárok nagy higgadtsággal rendezték el maguk közt. így törte le az ördögök őrjöngő hatalmát a szegény bölcsesége, vagyis Ferenc alázatossága. így állította helyre a békét és mentette meg a várost. Az alázatos engedelmesség szigorú erénye akkora hatalmat érdemelt ki a bújtogató és szemtelen gonosz lelkek fölött, hogy azok szertelen játékát is megfékezte és alkalmatlan erőszakosságaikat is távoltartotta. 10. A gőgös gonoszlelkeket ugyanis messzeűzik az alázatosak kimagasló erényei, kivéve, ha az isteni irgalom az alázat megőrzése végett meg nem engedi közben az ő zaklatásukat is, amint Szent Pál9 önmagáról írja és Ferenc is tapasztalta. Leó úr, a Szent Keresztről nevezett bíbornok kérte őt, hogy maradjon egy kis ideig nála Rómában. A főpap iránt való tiszteletből és szeretetből aláza^ tosan megtette. Az első éjtszaka, midőn imádsága végeztével nyugodni készült, a gonoszlelkek kíméletlenül Krisztus katonájára rontottak. Sokáig és erősen 8) Zsolt. 94, 2. 9) Kor. íí. 12, 7.