Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

V. FEJEZET. Szigorú élete és miképpen nyújtottak neki vigasztalást a teremtmények

élvezésébe, hogy másvilágon képzelte magát. Ez a testvérek előtt sem volt titok. Többször látták az Ür túláradó és gyakori vigasztalásainak jeleit rajta, amiket ő maga sem titkolhatott el semmiképen sem. 12. Máskor meg, mikor egy rendtársának kiséretében Lombardia és a trevisói őrgrófság között prédikálás céljából a Pó mentén járt, sötét éjtszaka borult rájuk. Az út sok és nagy veszedelmet jelentett a koromsötétség, a folyó és a posványok miatt. Ekkor társa így szólott a szenthez: — Imádkozz, atyám, hogy a fenyegető veszedelmeket kikerüljük. Erre ő bizakodással így válaszolt: — Hatalmas az Isten, s ha úgy tetszik kegyességének, a sötétséget elűzi és azt jótékony világosságra változtatja! Alig fejezte be szavait, íme csodálatosan olyan fényesség sugárzását érezték maguk körül, hogy a másoknak sötét éjtszakában ők világosan látták az utat és körülötte mindent. Ennek a fénynek vezetése mellett aztán lelkileg megerősödve énekszó és dicséretek közt sértetlenül értek a nem kis távolságnyira eső fogadóhoz. Mérlegeld, milyen csodásan tiszta és erős volt ez az istenes férfiú, akinek intésére a tűz heve alábbhagy, a víz íze átváltozik, akinek angyali zene nyújt vigasztalást és isteni fény világítja meg útját. Valóban, e szent ember szent óhajainak az egész világmindenség szolgálatára volt!