Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

V. FEJEZET. Szigorú élete és miképpen nyújtottak neki vigasztalást a teremtmények

kával tartotta féken. Testét szamártestvérnek hívta, melyet fárasztóan meg kell terhelnünk, sokszor meg kell korbácsolnunk és silány élelmen kell tartanunk. Ha észrevette, hogy valaki tunyán és érdemetlenül akarja fogyasztani más munkájának gyümölcsét, légy-testvérnek nevezte, mert az ilyen semmi jót sem tesz, hanem ami jó, azt is megrontja, s magát haszontalanná és gyűlöletessé teszi. Azért mondta volt egyszer: —Akarom, hogy testvéreim dolgozzanak és gyakorolják magukat, nehogy ellustulva, szájjal és szívvel a tiltottak felé kóvályogjanak! Testvéreitől az evangéliumi hallgatást is követelte, hogy a haszontalan beszédtől mindenha gondosan tartózkodjanak, mert az Ítéletkor erről is számot kell adniok.8 S ha talált haszontalan fecsegéshez szokott testvért, keményen megkorholta. A szerény hallgatagságot a tiszta szív őrzőjének és nagy erénynek mondotta, mert nemcsak Ízlelés, de beszéd szempontjából is halál és élet van a nyelv kezében.9 7. Bárha tőle telhetőleg a testvéreket életszigorra nevelte, a túlzásba vitt szigor mégsem volt kedvére,, az a szigor, mely nem ölti magára a kegyesség indulatát és nincs fűszerezve az okosság sójával. A testvérek valamelyikét egy éjjel a túlságos bőjtölés miatt nagy éhség gyötörte, s nem nyugodhatott. Megtudva a jóságos pásztor, hogy milyen veszély fenyegeti juhocskáját, magához hívta őt. Kenyeret hozatott és hogy ne szégyenkezzék, előbb maga látott az evéshez, majd őt is bájosan biztatni kezdte. A testvér levetve a szégyenkezést, evett és igen örült, hogy pásztorának körültekintő leereszkedése neki erőveszteségét is visszaszerezte és épületes, nagyszerű példaadásban is részesítette. Reggel aztán az Isten embere egybehívta a testvéreket és elmondta nekik az éjtszaka történteket, majd okos buzdítással így folytatta: — Szolgáljon ez, — nem az evés, hanem a szeretet, testvérek — épüléstekre! Megtanította ezenfelül őket az okosság követésé8) Mt. 12, 36. s) Péld. 18, 21.