Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

V. FEJEZET. Szigorú élete és miképpen nyújtottak neki vigasztalást a teremtmények

V. FEJEZET Szigorú élete és miképpen nyújtottak neki vigasztalást a teremtmények. 1. Mikoron Ferenc, az Isten embere látta, hogy példája nyomán Krisztus keresztjének hordozására buzgó lélekkel igen sokan felajzódtak, ő maga is, mint Krisztus csapatának derék vezére föllelkesült a győzelem pálmájának elnyerésére a diadalmas erényesség tetőfokára való törekvés által. Figyelmezett az apostol szavára: Akik Krisztuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és kívánságokkal együtt! Hogy a kereszt fegyverzetét viselje testén, a fegyelemnek akkora szigorával tartotta távol magától az érzéki vágyakat, hogy még az élet fenntartásához legszükségesebbeket is alig vette magához. Nehéz dolog — szokta volt mondani — a test szükségleteit mindenben kielégíteni és az érzékek hajlandóságainak is ellenállni! Ez okból egészséges állapotban főtt ételeket ritkán és alig engedett meg magának; ha pedig megengedte, vagy hamuval szórta be, vagy a fűszer ízét víz hozzákeverésével jórészt közönbösítette. Mit mondjunk a bor ivásáról, mikor a szomjúságtól gyötörve még vizet is csak éppenhogy fogyasztott?! Megtalálta a magasabb önmegtagadás módjait és naponként gyakorolta bennük magát. S bár a tökéletesség csúcspontját is elérte, mintha mindig kezdő lenne, valamit állandóan felújított és testi sanyargatással űzte távol magától a vétkes kívánságot. Gal. 5, 24.