Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

IV. FEJEZET. Kormányzata alatt szerzete elterjed és megerősítteti az előbb jóváhagyott szabályzatot

10. Az idő haladtával, mikor már a testvérek megsokasodtak, gondos pásztorként Angyalos Bol­dogasszonyba összehívta őket, hogy a szegénység földjén az isteni „osztás kötelével"8 mindannyiuk számára kiossza az engedelmesség osztályrészét. S jóllehet itt a legszükségesebb dolgoknak is híján vol­tak, mindazonáltal Ötezernél több testvér jött össze, s az isteni kegyesség segítsége úgy a szükséges élel­met, mint a testi egészséget és a lelki vidámságot bő­ségesen biztosította. A tartományi káptalanokon személyesen mindig nem lehetett jelen, ám a kormányzás aggályos gond­jával, imádságaival és áldásának hatékonyságával lel­kileg mindig ott volt és néha-napján Isten csodás erejével még láthatóan is megjelent. Midőn a híres szónok, aki Krisztusnak mostan­ság is neves hitvallója, Antal, az arlesi káptalanon le­vő testvéreknek a kereszt: „Názáreti Jézus a zsidók Királya" feliratáról szónokolt, egy Monaldus nevű, kipróbált erényességű testvér, isteni intésre a kápta­lan bejárata felé nézett, és testi szemével látta boldog Ferencet, amint a levegőben lebegve karját a keresz­ten kiterjesztve, megáldja testvéreit. A testvérek pe­dig olyan nagy és szokatlan lelki vigasztalást éreztek, hogy a Szentlélek bizonysága a szent Atya igazi je­lenlétéről győzte meg őket. Utóbb nemcsak e nyil­vánvaló jelek, hanem magának Ferencnek szavai is kifejezetten bizonyították ezt. Valóban azt kell hinnünk, hogy Isten minden­ható ereje, amely megengedte, hogy Ambrus, a szent főpap a dicsőséges Márton temetésén jelen legyen, s a szent püspököt e kegyeletes kötelességgel megtisz­telje, szolgáját, Ferencet is megjelentette igazi ígehír­detőjének szónoklatán, hogy ezáltal jóváhagyja az igazság dicsőítését, különösen Krisztus keresztjéét, amelynek Ferenc viselője és szolgája is volt. 11. Rendjének széleskörű elterjedése után Ferenc, isteni kinyilatkoztatástól felszólítva, arra határozta el magát, hogy az Ince pápától jóváhagyott életszabály­zatot, utódával, Honóriusszal végérvényesen megerő­sítteti. 8) Zsolt. 77, 54.

Next

/
Thumbnails
Contents