Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
IV. FEJEZET. Kormányzata alatt szerzete elterjed és megerősítteti az előbb jóváhagyott szabályzatot
nek szentelt férfiú az éjtszakát szokása szerint a kanonokok kertjében lévő kunyhóban töltötte, távol fiaitól. S ime, éjfél tájban, miközben testvérei közül egyesek pihentek, mások meg imádkoztak, csodás fényű tüzes szekér gördült be lakásuk ajtaján, s háromszor ment végig a hajlékon, s rajta napszerű fényes gömb árasztott világosságot az éjtszakába. Az ébren lévők elálmélkodtak, az alvók felébredtek és megijedtek. Szemükben és szívükben egya^ ránt érezték a fényességet, mert a csodás fény erejével egyik a másik lelkében olvasott. Látva egymást szivük rejtekében, mindannyian átértették, hogy a testileg távollevő atya van jelen olyan elváltozott arccal, amely égi fényességtől sugárzik és tűztől lángol. A természetfölötti módon fényes és tüzes szekérben aztán megértették az Ür szavát, hogy igaz emberekként úgy kell nyomában haladniok, mint aki és akit Isten számukra, Illés példája szerint, harci szekerének és szekérvezetőjének rendelt. 2 El kell hinnünk, hogy Ferenc kérésére ezeknek az egyszerű embereknek szemét Isten titkaira nézve Az nyitotta meg, aki egyszer megnyitotta a szolga szemét, hogy lássa az Elizeus körül lovakkal és tüzes szekerekkel rakott hegyet.3 Mikor aztán a szent férfiú a testvérekhez visszatért, kipuhatolta lelkiismeretük titkait és a csodás látomás alapján megerősítette őket és sokat beszélt a szerzet jövő haladásáról. Igen sok mindent fölfektetett előttük, amik meghaladták az emberi értelmet. Ezekből nyilván észrevették a testvérek, hogy annyira az Ür lelke nyugszik Ferencen, hogy élete és tanítása nyomán járni lesz számukra a legbiztonságosabb. 5. Ezek után a kis sereg pásztora égi kegyelem szavára a Porciunkulai Boldogasszonyhoz vezette tizenkét testvérét, hogy ahol Isten Anyjának jóságából a kisebb testvérek rendje kezdetét vette, ott tapasztalja segítségével a nekiserkentést is. Az Evangélium hírnökeként arrafelé is körüljárta a városokat és falvakat nem az emberi bölcseség tudós igéivel y 2) Kir. IV. 2, 12. 3) Kir. IV. 6, 17.
