Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

III.FEJEZET. Szerzetet alapít és jóváhagyatja rendszabályát

Tudta azonban azt is, hogy magát kell például állítania eléjük. Előbb cselekedett tehát, s utána tanított. Másodmagával a világ egyik tája felé indult,, míg a többieket a kereszt szárainak irányába küldötte szerte. Kevés idő múlva a kegyes atya vágyott gyermekei társasága után, s mivel egybe nem hívhatta őket, Azt kérte erre, aki egybegyűjti Izraelnek elszéledettjeit.9 így történt, hogy rövid időn belül váratlanul, az isteni irgalom jóvoltából mindnyájuk, csodálkozására és kívánsága szerint összetalálkoztak. Közben pedig négy tisztességes férfiú csatlakozásával létszámuk tizenkettőre gyarapodott. 8. Krisztus szolgája látva, hogy egyre nő testvéreinek száma, ezeknek és saját magának is egyszerű szavakkal életszabályt szerkesztett, amelynek szilárd alapjául a szent Evangélium megtartását állította és néhány egyéb szabályt is beleszőtt, amelyek az életmódjuk egyöntetűsége szempontjából szükségeseknek látszottak. Utóbb mindazt, amit összeírt, a pápával jóvá akarta hagyatni. Ezért elhatározta, hogy Isten segítségében bízva kisded csapatával megjelenik a Szentszék előtt. Ezt a szándékát és egyszerűségük miatt csüggedő társainak lelkét az Ür a neki mutatott következő látomással erősítette meg. Ügy látszott neki, hogy bizonyos úton haladt, amely mellett igen magas fa emelkedett. Mikor megközelítette,„ alája állott és bámulta magasságát. Egyszerre csak valami égi erő őt is a magasba emelte annyira, hogy a fa tetejét elérte, s azt könnyű szerrel a földig hajlíthatta. Istennel eltelt lelke e látomás jelentését az apostoli méltóság leereszkedésére magyarázta és bensejében felvidulva az Ürtól megerősített testvéreivel együtt útnak indult. 9. Midőn a római udvarba ért és bevezették a Szentatya színe elé, előadta szándékát és alázatos közvetlenséggel kérte őt a fentemlített életszabály jóváhagyására. Krisztus helytartója III. Ince pápa, a bölcseségéről híres férfiú, észrevette benne az egyszerű lélek csodálatos tisztaságát, szándékának állhatatosságát 9) Zsolt. 146, 2. 2T