Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

II. FEJEZET. Tökéletesen Istenhez tér és megjavítja a három szentegyházat

•sebbé lett, észbe tartva az Evangélium szavát: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országai 3. Kevés idő múlva atyja eltávozott hazulról. Anyja férjének eljárását nem helyeselte, s mert fia törhetetlen állhatatosságának megváltozását nem remélte, szabadlábra helyezte. Mire ő a mindenható Istennek hálát adva, oda tért vissza, ahol előbb volt. Mikor atyja hazaérkezett, s fiát nem találta otthon, szemrehányásokkal illette feleségét és dühösen utánament, hogy ha visszahívni nem tudná, legalább világgá kergesse őt. Ferenc azonban Istentől megerősítve, dühöngő atyja elé állott és világosan kijelentette, hogy rajta sem az ütlege, sem a börtöne nem változtat, sőt még egyéb bajt is örömest elvisel Krisztus nevéért... Atyja tehát látva, hogy hazavinni nem tudja, pénzét követelte rajta. S miután ezt abban a bizonyos ablakban megtalálta, haragja kissé alábbhagyott. Fösvény mohóságát valamiképen enyhítette a maroknyi pénz. 4.Később testi atyja, a kegyelemnek immáron pénz nélkül szűkölködő fiát a város püspöke elé akarta vezetni, hogy annak kezébe mondana le atyai örökségéről és adná neki vissza mindazt, amije volt. A szegénység igazi szerelmese erre késznek is mutatkozott. A püspök előtt haladéktalanul, minden szó nélkül leveti összes ruháit és atyjának adja. Ekkor lett nyilvánvalóvá, hogy Isten embere testén, a finom ruha alatt, vezeklőövet hordoz. Csodás buzgalomtól lelkileg szinte megrészegedve, még alsóruháit is levetette és egészen mezítelenre vetkezve így szólt atyjához: — Eddig a földön téged neveztelek atyámnak, ezentúl azonban bízvást mondhatom: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy^ akibe minden kincsem és egész reménységem helyeztem!... A püspök ezt látva, az Isten emberének rendkívüli buzgalmán elcsodálkozott. Legott fölkelt és mint jámbor és jó ember, sírva ölelte karjaiba, s rajta levő 3) Mt. 5, 10. *) Mt. 6, 9.