Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

II. FEJEZET. Tökéletesen Istenhez tér és megjavítja a három szentegyházat

Fölkelt tehát, megerősítette magát a kereszt jelével, silány ruhát öltött, s Folignóba sietett, ahol pénzzé tette mindazt, amije volt. A boldog kalmár túladott még a lován is, amin ült, s árával visszatért Assisibe. Tisztelettel lépett be a templomba, amelynek kijavítására parancsot kapott. Benn találkozott annak papjával, akit illedelmesen köszöntött. Majd a templomocska javítására s a szegények segítésére neki adta pénzét és alázatosan arra kérte, hogy bizonyos ideig nála maradhasson. Ottmaradása elé ugyan a pap nem gördített semmi akadályt, de a pénzt szüleitől való félelmében visszautasította. Am a pénz megvető j e valami ablakon bedobva, mint haszontalan port szórta szét azt. 2. Miután az Isten szolgája az említett papnál már bizonyos időt eltöltött volt, tudomást szerzett erről atyja és felháborodva sietett oda. Krisztus új bajnoka azonban, mikor hallott az utánajövők fenyegetéseiről és érkezésüket megszimatolta, helyet akarva adni a haragnak

2 előlük egy titkos gödörbe rejtőzött. Néhány napig lappangott ott, miközben könnyhullatások közt szüntelenül arra kérte az Urat, hogy a neki sugallt jámbor elhatározást sikeresen végrehajthassa. Utóbb lelkének túlcsorduló vígasságában magát kislelkű gyávaságról kezdte vádolni. Elhagyta tehát rejtekét, és félelmét félretéve Assisi felé vette útját. Szülővárosában a polgárok felfigyeltek gondozatlan arcára, megváltozott gondolkozásmódjára, s azt hitték, hogy meghibbant. Voltak, akik az utca sarával és kövekkel dobálták, s mint eszelősből hangosan gúnyt űztek. Isten szolgáját ez a méltatlanság mindazonáltal se meg nem törte, se meg nem változtatta. Mintha süket lenne, mindent elviselt. Az utcai lárma hallatára atyja is hamarosan előkerült, de nem azért, hogy védelmébe vegye, hanem hogy korholja és minden könyörületet félretéve, hazahurcolja. Otthon aztán előbb szóval, majd ütlegekkel, sőt elzárással is kínozta, ö pedig ezáltal arra, amit megkezdett, egyre csak készségesebbé és erő2) Róm. 12, 19.