Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

XV. FEJEZET. Szenitéavatása és testének átvitele

XV. FEJEZET Szenitéavatása és testének átvitele. 1. Ferenc, a Fölséges szolgája és barátja, a „kisebb testvérek" rendjének alapítója és vezére, a szegénység szerelmese, a bűnbánat mintája, az igazság hirdetője és az életszentség tükre az isteni kegyelem ihletése nyomán ugyan, de rendes úton-módon kapaszkodott fel az alacsonyságból a legmagasabbra. Ezt a csodás embert, aki a szegénységben is dúsgazdag, az alázatban is fönséges, az önsanyargatás ellenére is életerős, egyszerűsége mellett is bölcs és az erkölcsiség minden vonatkozásában kiváló volt, az Ür már életében fényesen ragyogóvá, halálában pedig páratlanul tündöklővé tette. Jámbor lelke a világból történt elköltözése után az örökkévalóság hajlékába tért. Az élet forrásából merítve dicsőségbe öltözött és testén a jövő dicsőségnek szinte határozott jelei mutatkoztak. Ez a megfegyelmezett test, amelyet a vétkekkel keresztrefeszített,! új teremtménnyé lett,2 Krisztus szenvedésének kiváltságos jelvényeit hordozta és a feltámadás csodájának szokatlanságát érzékeltette. 2. Tagjain föltetszők voltak az isteni erővel, csodásan ütött szeghelyek, amelyek a húsban annyira bennelevőknek mutatkoztak, hogy bármelyik oldalon történő nyomásra azonnal összekötött és kemény izomzatként dudorodtak ki az ellenkező részen. Mint 1 Gal. 5, 21. 2 Kor. II. 5, 17.