Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)
ELŐSZÓ
méltóbb életének megírására magamat méltatlannak és elégtelennek érzem. Nem is vállalkoztam volna semmiképen sem reá, ha nem unszol a testvérek égő szeretete, nem indít az egyetemes káptalan12 kérése és nem kényszerít a szent Atya iránt táplált kegyelet. Ez azt sugallja, hogy ha én, akit közbenjárása és érdemessége — egészen élénken emlékszem — gyermekkoromban a halál torkából mentett ki, az ő dicsőítését elhallgatnám, méltán lennék hálátlanságról vádolható. Különösen ösztönzött e munka vállalására az a körülmény, hogy én, — aki mind testi, mind lelki életemet Isten kegyelméből neki köszönhetem s így erejét magamon tapasztaltam, ismertem élete erényeit, cselekedeteit és szavait, mint annak részben elfelejtett, részben szétszórt töredékeit, — ha nem is egészében, legalább némileg összegyiijtsem, nehogy azoknak a halálával akik az Isten e szolgájának koríársai voltak, elveszelődjenek. Ennélfogva, hogy életének igaz adatait minél megbízhatóbban és világosabban örökíthessem meg az utódok számára, fölkerestem születésének, életének és halálának helyét, szorgalmasan értekeztem még élő rokonságával, főképen pedig azokkal, akik életszentségének mind ismerősei, mind jeles követői voltak, s így nekik a megismert igazságnál és igazmondásnál fogva kétségtelenül hitelt kell adnunk. Mindannak a leírásában pedig, amiket szolgája által az Ür végbevinni méltóztatott, az előadás különcségét mellőztem. Arra gondoltam, hogy az olvasó kegyeletét a cicománál inkább növeli az egyszerű beszédmód. Zavar elkerülése céljából a történteket nem időrendben csoportosítottam, hanem inkább arra törekedtem, hogy azonos és különböző időbeli tények egyazon szempontok szerint alkalmasan kapcsolódjanak. 1 2) A narbonnei (1260.) egyetemes káptalanra vonatkozik e célzás. Wadding (ad an. 1260. n. 18.) még azt is megjegyzi, hogy Szent Bonaventura ezt a művét Párisban irta, ahol Szent Tamás is tartózkodott, aki midőn egyszer az éppen ezen dolgozó Bonaventurát elmélyedésének révületében meglátta, így szólt: Hagyjuk a szentet, mert a Szentért dolgozik!
