P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VII. fej. Pármai Jánosnak fölmentése a rendfőnökség alól. Ügyének vizsgálata bírói úton. Halála.

Angelus Clarenust valósággal idegessé és elfogulttá teszi Bonaventura iránt, amikor így nyilatkozik róla: „Ekkor Ír. Bonaventurabölcsesége és szentsége megfogyatkozva elhalványult és elhomályosodott." Clarenus azonban nem számol Szent Bonaventura nehéz helyzetével, akinek mint rendfőnöknek a szerzet általános békéjére és Pármai János egyéni javára is kellett tekintenie. Elhalad továbbá ama tény mellett is, hogy a vizsgálat Jánosunkat a vádak alól fölmentette, amellyel Szent Bonaventura tisztelete és János iránti kegyelete még nagyobb fényben ragyogott, mint eladdig; Boldogunknak ártatlansága pedig ország-világ előtt nyilvánvalóvá vált. Csalódásban ringatnók azonban magunkat, ha kétségbe mérnők vonni a pörnek komolyságát. Nagyon is komoly formában folyt az le. Hogy mily aggodalmat okozott még a legmagasabb egyházi körökben is a vizsgálatnak bekövetkezhető kedvezőtlen eredménye, kiviláglik Fiesco Ottoboni bíboros (Jánosunknak nagy barátja) leveléből, amelyet Orsini Cajetano bíboros protektorhoz és Szent Bonaventurához, mint a pör elnökeihez intézett. Többek között ezeket írja nekik: „Arra kérlek benneteket a legszivélyesebben, hogy vakmerően és részrehajlóan ne járjatok el ama szent ember ellen.