P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)
VII. fej. Pármai Jánosnak fölmentése a rendfőnökség alól. Ügyének vizsgálata bírói úton. Halála.
De lássuk az eseményeket időrendi egymásutánban. Pármai János az 1257 február 2-án megtartott egyetemes rendi káptalanon megszűnt szerzetének feje lenni. Amilyen biztosan tudjuk ezt ez időpontot, mint rendfőnöki hivatalának véghatárát, ép oly bizonytalanok voltunk a legutóbbi ideig abban, hogy tulajdonképen mi is volt az oka Boldogunk hivataloskodása megszűntének. Jóformán azt sem tudtuk, hogy vájjon János önkéntes lemondásáról, vagy lételéről van-e szó. A források annyi különféle értesítést adtak erről a dologról, hogy nehéz az eligazodás azok között. A sok közül hármat sorakoztatunk fel. Salimbene, János generális hivatala megszűnésének okát abban látja, hogy egyáltalában nem akart lenni rendfőnök. De Salimbene sem ad fölvilágosítást nekünk arra a kérdésre, hogy miért nem akart lenni ? Az ő tudósításából csak az tűnik ki, hogy a káptalani atyák sem szívesen adták beleegyezésüket János lemondásába. Hogy iránta kimutassák jóindulatukat és ragaszkodásukat, arra kérték őt utoljára: „nevezné meg, kit szeretne legszívesebben utódjának a generálisi hivatalban." 0 azonnal Bagnoreai Bonaventura testvért jelölte meg ... és azonnal mindnyájan meg is egyeztek őbenne.
