P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VI. fej. Pármai Jánosnak a kolduló rendek és a párizsi egyetem vitájában folytatott tevékenységéről

zött az újoncok felvételének kérdését. A Ferencrend részéről már Crescencius generalis alatt törtek versengések és viták. Pármai János alatt pedig azok még inkább növekedtek. Valószínű, hogy a két szerzet között az elhidegülést fokozta a párizsi egyetemmel szemben folytatott magatartás is ; amennyiben a föntvázolt kérdésben a ferencesek Pármai Jánossal élükön az egyetemmel kibékültek, ellenben a domonkosrendiek nem. Pekham János Canterburi városának ferences érseke arra is enged következtetni, hogy ebben az időben bölcseleti viták és egyéb különbségek is felmerültek a két rend között. Apró vádaskodások, ráfogások, elhalászások, elhódítások napirenden voltak, sőt itt-ott féltékenykedésekről is hallunk. 1255-ben IV. Sándor pápának meg kellet tiltania pl. azt, hogy a domonkosrendiek ferencrendit vehessenek föl szerzetükbe, vagy a ferencrendnek már lekötelezett egyént, ezek elöljáróinak tudta és engedélye nélkül, Mikor már élessé fejlődött a két rend között az ellentét, valószínűleg pápai tanácsra a két rend généralisa összejött Milanóba 1255 februárjában, hogy megegyezzenek és kibéküljenek. A Domonkosrend részéről jelen volt Humbert generalis-magister, míg a Ferencrend részéről Pármai János generális-miniszter. A