P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

V. fej. A pápa B. Jánost apostoli követ minőségében a görögökhöz küldi

est" kezdetű apostoli levelet tett közzé, (1249 augusztus 8.), amelyben a többi között ilyen dicsérő szavakkal emlékezik meg Jánosról : „Nagy örömtől dagadozik a szívünk, mivel meghallottuk, hogy a bölcs Görögország kedvesen îogadta a békének alázatos angyalát, szeretett fiunkat János testvért a Kisebb Testvérek Rendje generálisát, az Apostoli Szentszék küldöttét, és az ő üdvös igéjének tanácsa által megindulva ... az egészséges intelmeket elfogadta . . . stb." Ez a császári követség csak nagysokára, másfél év múlva érkezett meg a pápai udvarba (1251 nov. 5.) és pedig Perugiába ; mert a követeket a nyugati császár, a kiközösített II. Frigyes Apuliában letartóztatta. Vatácius ennek a küldöttségnek csak előkészítő megbízatást adott. Mindazonáltal ez jó kezdet volt. Hogy az óhajtott béke a két egyház között mégsem jött létre, az a politikai körülményekben leli magyarázatát, amelyekre egymás részéről a tárgyaló felek számítottak. Mint már jeleztük, Vatácius azt követelte a pápától, hogy a Konstantinápolyt elfoglaló latin keresztesektől vonja meg védelmét ; ezt azonban IV. Ince pápa ilyen egyszerűen már az események megtörténte után nem tehette meg ; amellett a nyugatiak ugy fogták fel Konstantinápoly elestét, mint kárpótlást ama sok görög hitszegésért, amit