P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

IV. fej. A János alatt tartott generális káptalanok

tartására rávilágít Salimbene rövid, velős tudósítása, „midőn a miniszterek és kusztosok azt mondották János testvérnek : Atyánk alkossunk szabályokat ; ő így felelt nekik : ne szaporítsuk az előírásokat, hanem a meglévőket tartsuk meg jól". Azért is ez a káptalan fegyelmi ügyekkel csak annyiban foglalkozott, amennyiben hangsúlyozta és újra lelkére kötötte a rendtagoknak Szent Ferenc eszméinek megtartását. Firenzei Marian és Lissaboni Márk XVI. századbeli ferences írók szerint e káptalanon az összejött atyák másik teendője volt, hogy megvédjék a Ferencrendet azoktól a rágalmaktól, amelyeket a rend ellen Guillelmus a S. Amore párizsi egyetemi tanár szórt a kolduló rendek ellen általában, amint alább fogjuk látni. Boldog Pármai János nagy érdeme, hogy azt az egyházias és liturgikus érzéket, amely nála mindig érvényesült, rendjében is elterjesztette és népszerűsítette. A rendalapító Szent Ferenc zsoltárkönyve, Haymo de Faverschan breviáriuma után alkalmas időben jönnek Boldogunknak a szertartásokra vonatkozó rendeletei. Salimbene megemlíti róla, hogy nagy jártassága volt az egyházi énekben és a liturgiában. Vizitációs körútjaiban különös tekintettel volt arra, hogyan és mikép tartják meg és végzik rendtársai a liturgikus egyházi ténykedéseket, a