P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

III.fej. Pármai János rendfőnöknek vizitációs útja az egyes rendtartományokban

kérték, intézze el tanulmányi ügyben tett megkeresésüket. A rendfőnök a két angol rendtag közül az egyiket, névszerint Istvánt, akinek még Angolországban megigérte, hogy Rómába disponálja tanulás végett, Genovába küldte, hogy ott előadó legyen ; a genovaiak ennek szerfölött megörültek, mivel ők meg tanárokat kértek növendékeik számára Pármai Jánostól. Beaucaire látogatásakor környékezte meg őt két pármai származású fiatal szerzetes : fr. Johanninus de Ollis és ennek kebelbarátja fr. Salimbene jeles krónikairónk. Kérésüket és a generálisnak erre adott válaszát fel kell említenünk, mint azok közül valót, amely nagyszerűen megvilágítja Pármai János jellemét. Johannis testvér azért esedezett a rend fejénél, hogy társa Salimbene és a saját maga részére előzetes vizsga nélkül adná meg a generális a hitszónoki tisztet. Annál inkább bizakodtak kérésük meghallgatásában, mivel a generális szintén pármai, tehát földijük volt. Halljuk János puritán válaszát : „Igazán mondom, még ha saját testvéreim is lennétek, máskép akkor sem kaphatnátok meg, mint csak a vizsga fegyvere által." Ez a tárgyilagos felelet annál nagyobb meglepetést okozhatott különösen Salimbene részéről, mivel neki az előző évben már maga IV. Ince pápa adta meg kegyként a hitszónoki