P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

II. fej. Pármai Jánost generális miniszterré választják

aki maga jelölte ki Illést helyetteséül. Pármai János egyik kiváltsággal sem birt, azért ebből a szempontból sem lehettek kedvező esélyei. Azonban ő mégis olyan ïérîi volt, akit jól ismertek a hegyentúli (ultramontán ; francia, angol) rendtársak is párizsi tanuló és előadó korából, de még a hegyen inneni (cismontán ; olasz) provinciák is el voltak telve hírnevével részben tudományos pályája (Bologna, Nápoly), részben származása (Parma) miatt. Emellett tudnunk kell azt is, hogy 1239 után még János rendfőnöksége előtt a rendi határozatok behozzák az úgynevezett rendtartományi tanácsost, vagy megbízottat (discretus provinciáé), akinek a rendi nagykáptalanon a tartomány megbízásából szavazati joga van. Pármai János provinciálisa Raguin Anselm volt, aki rajongója és bámulója volt Boldogunknak, s róla fel is tételezhetjük, hogy ő választatta meg Jánost a rendtartomány részéről az egyetemes káptalanra kiküldendő követnek. Azt a jóhiszemű következtetésünket, hogy Pármai János az őt generálissá választó káptalanon személyesen jelen volt, meggyőződéssé érleli bennünk Salimbene kortársnak egyik kitétele: „midőn ír. Pármai János még nápolyi lektor (előadó) volt, mielőtt generális miniszter lett volna és Bolognán átment . . ."Itt egy utazás-