P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

I. fej. : Pármai János élete generálissá történt megválasztásáig

így érte el a 24—25 éves kort, mikor elhatározta, hogy ferencrendi lesz. Ebben az elhatározásában valószinűleg az a tekintély is közrejátszott, amelynek 1233-ban a ferencesek Pármában örvendtek, úgy hogy egyik rendtársukat : Bucchabadhati Gellértet a pármaiak a város fejévé (podeszta) választották meg ; ugyanakkor nagy ferences szónokok jártak arra, akik óriási hatással voltak a kedélyekre. Talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy valamelyik lángoló ferences szónoknak hatása alatt határozta el a legszebb korban levő János, hogy lemond a világ felkinálásairól és Szent Ferenc fiává leszA ferencrendbe lépve mindenekelőtt az újoncévet töltötte el példásan, mialatt — az akkori szokás szerint — az isteni tudományokkal is foglalkozott. Mivel kiváló tehetséget tanúsított a theologiai tárgyak elsajátítása körül, azért elöljárói az akkori világhírű párizsi egyetemre küldték a fiatal szerzetest. Az akkori egyetem követelményei szerint öt éven keresztül hallgatta a legnagyobb és leghíresebb egyháztudósok ajkáról a fölséges igazságok és hittitkok fejtegetését. Fogékony lelkébe, mint vetőmagvak a termőföldbe, úgy hullottak a ferences Halesi Sándornak és a többi nagy doktoroknak súlyos szavai, amelyek megtermékenyültek Jánosban. Azért öt év után őt is kisegítő tanár-