P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN
Tana városa legfőkép azért vált előtte nevezetessé, mivel kevéssel odaérkezése előtt, itt szenvedtek vértanúságot rendtársai: B. Tolentinói Tamás, Pádovai Jakab, Dömötör testvér és Szienai Péter (1321 ápr. 9.). Ezeknek a vértanuknak a testét magával vitte Kínába. Tanából délnek hajózott a malabari partok mentén, és elhaladva egy ma már nem létező város, Fanaarain mellett és Granganore (nála Cinglin) előtt, eléri Quilont (nála Palumbum) Előindia egyik déli, nagyobb városát. Onnan kiindulólag ellátogat Ceylon, Nikobar, Dondin, Szumátra, Jáva és Bornéo szigetek földjére. Érintette Hátsóindia déli és keleti partjait (Champa királyság, Kokinkina) és így jutott el Észak- vagy inkább Felsőindiába, mint ő nevezi Délkínát. Délkínát a bennszülöttek Manzi (Man-tzu) néven nevezik ellentétben Kitai (Cathay), vagyis Északkínával szemben. Manziban meglátogatja Kantont (nála Cescala); nagy városnak tartja és különösen kikötőjének forgalmassága ragadja meg figyelmét. Fölfelé utazva szárazföldön elér Csuen-csu-fuba (Zayton), ahol nagy meglepetésben részesült, mert a ferenceseknek két zárdáját is itt találta. Tovább tartva északnak, Fu-csu városában találja magát; tartózkodott ezenkívül Hang-csou akkori kereskedő-világvárosban. Megnézte még a Jan-csekiang folyam mellett Nankinget is. Ezek után a Nagy- vagy Császár csatornán északnak hajózva, Jang-csouba köt ki, ahol a ferenceseknek szintén van rendházuk. Majd végre Lin-csingen és Csi-ningen át több esztendői utazás után megérkezett Kambalekbe vagyis Pekingbe, Cathay fővárosába. Bizonyára minden fáradságáért nagy elégtétel volt számára, hogy találkozhatott a még ott élő és működő Montecorvinói Jánossal, az ő eszmei vezérével. Kambalekben 1325 és 1328 között tartózkodott (Golubovich). Körülbelül három évi kambeleki apostolkodás után fölkészült a visszautazásra; mint Relatiójából következtethetjük, hazautazását szárazon tette meg. Ebben — úgy lászik — tanácslója Montecorvinói volt, aki Il-ik levelében annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a szárazföldi út rövidebb. 1 7 így tehát Sen-si, San-si tartományokon át Mongolország érintésével és Tibeten ke1 7 Sinica Franc., 343.
