P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - FRA JACOPONE DA TODI „EGYHÁZPOLITIKÁJA"

egymást e nagy események kevés gondolkodási időt engedve a kortársaknak, annál ráeszmélőbben és a meglepetésből felocsudottan hánytorgatták a történteket már a következő évben. VIII. Bonifác pápának kevésbbé szerencsés jelleme folytán, az „angyali" Celesztin pápa lemondásában megbotránkozó jóhiszeműek magyarázata révén és a Celesztin lemondásában vitális érdeküket vesztett, tanácstalanul állók ajkán ez úgy hangzott, hogy a jóságos, gyenge, szentéletű pápát úgy kényszerítették a lemondásra. A bűnbakot VIII. Bonifácban keresték. Következett tehát a nagy átcsoportosulás, aminek folytán VIII. Bonifácnak három nagy ellensége volt, t. i. 1. II. Sánta Károly, nápolyi király; 2. a celesztinusok és a spirituálisok; 3. a nápolyi királyi család (Anjou) révén: egész Franciaország Képzelhető tehát a spirituálisok meglepetése, amidőn legnagyobb tekintélyük: V. Celesztin tiara nélküli személyisége úgy jelenik meg előttük, mint kivetettségüknek és üldözöttségüknek fölidézője. Hamarosan el sem tudják képzelni, hogy Celesztin lemondott volna, amint nehezen tudja pl. a nagy hálára kötelezett ember egyszerre kivetni szívéből a tönkrejutott jótevő iránti érzelmeit. Ezért nagyon valószínű az a föltevés, hogy a spirituálisok voltak az elsők között, akik VIII. Bonifác ellen, mint bűntettes ellen dörögtek. Ebbeni eljárásuknak, fájdalmuknak és vesztettségüknek abban leljük magyarázatát, hogy Celesztin pápa hagyta őket jóvá, mint külön kongregációt elválasztva a ferencrendtől olyanformán, hogy Szent Ferenc regulája és végrendelete megtartásával a szegény remeték, vagy celesztinusok ruhájában a szentferenci szellemet megtarthassák. Ebből kifolyólag VIII. Bonifác elleni magatartásuk igazán rideggé és ellenségessé főképen akkor vált, amidőn Bonifác 1295 ápr. 8-án kelt bullájával: V. Celesztin minden rendelkezését hatályon kívül helyezte; úgyhogy ezentúl a spirituálisoknak eleddig törvényes, bár szokatlan létezésük alapja illegálissá vált. Ezután nem közlekedhettek a hivatalos ferencrenddel, mivel különcködésük és különválásuk lehetetlenné tette őket, annyi lelki erejük pedig nem volt, hogy oda visszamenjenek; viszont a celesztinusok ruhája alatt sem rejtőzhettek, mivel az uralkodó pápa akarata szerint attól megfosztattak. A