P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - SZENT ERZSÉBET TISZTELETÉNEK NYOMAI HAZÁNKBAN

és legrégibb író szerint Sárospatakon született

2 1207-ben; innét hamarosan Óbudán keresztül Pozsony várába került szüleivel, ahonnan még 1211-ben a thüringiai Wartburgba került, mint Hermann őrgróf fiának jegyese. Itt tölti rövid, de eseményekben gazdag életének jó részét; csak amidőn 1227-ben, Lajos férje halála után az incselkedések folytán nincs itt maradása, hagyja el véglegesen Wartburgot, mint amelyhez életének legszebb, de legszomorúbb emlékei is fűződtek. 1228 óta Marburgban élt folytonos önsanyargatás, alamizsnálkodás és Istennel való egyesülés között, mígnem 1231 nov. 16—17 éjjelén lelkét vissza nem adta Teremtőjének. Az életében iránta megnyilvánuló ámulat és kegyeletes tisztelet a halála után jelentkező csodákkal csak fokozódott, úgyhogy ennek következtében 1235-ben IX. Gergely pápa a szentek közé sorozta. Mivel szenttéavatása az olaszországi Perugiában a pápa és a bíborosok jelenlétében történt, míg ereklyéinek fölemelését nemsokára ezután a császár és más fejedelmek jelenlétében Marburgban ejtették meg, e két történeti tény is világosan bizonyítja tiszteletének gyors elterjedését és általánosságát. Hazánkban a Szent Erzsébet-tisztelet szenttéavatása után elég gyorsan megindult diadal út j ára. Ennek a tiszteletnek megindítói első sorban a ferencesek voltak, akik Erzsébetünket mint a szegénység és lemondás terciárius megtestesítőjét állították hivatásszerűen a nép elé. Alig hallották meg a győri ferencesek az ő szenttéavatásának megtörténtét, siettek egyházukat tiszteletére szentelni; a keletkező rendnek tagjai ezzel elérték azt, hogy nemcsak a nép rajongta őket körül, hanem IV. Béla király, Erzsébet édes testvére is bő alamizsnával látta el őket.* A nagyfokú és gyors rajongásnak, amellyel a Kisebb Testvérek viseltettek iránta, egyik szép tanúbizonysága az, hogy a nagyszombati klarissza-szűzek Erzsébet szent2 „Elisabeth, Andreae regis Hungáriáé filia dum nata fuisset in oppido Sorospatach et in deliciis nutrita...". Biga salutis (Hagenau, 1497); ugyanezt vallotta Karácsonyi János dr. (Religio LX, 1907, 1. és 4. szám) és Tarczai György is (Az Árpádház szentjei, Budapest, 97. 1. Pap József, Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletének története Magyaroroszágon. (Kézirat gyanánt) Eger, 1910. * Dr. Karácsonyi J.: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig II. Budapest, 1924, 174. L i*