P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KOMÁROMI FERENCESEK

száma természetszerűen megcsappant, hagyományos gyakorlataikat is abba kellett hagyniok, később azonban annál buzgóbbak és lelkesebbekké váltak. (Kósa). Barkóczy Ferenc hercegprímás (1761—65) a földrengés után szigorú kutatást tartatott és rendelt el a testvérek ellen, mert a rágalmazó vádlók szerint „a látogatás napjaiban életünket biztosi tandók, Komáromból menekültünk". Azonban Ekl János várparancsnok, a nemes tanács, az egész polgárság stb. mint szemtanuk, szóval és hivatalosan kelt irattal bizonyságot tesznek tetteinkről, és így elleneink háttérbe szoríttattak (Religio, 1850, 403). A prímás ezután örvendező levelet ír a rendtagök számára, amelyben elismeri, hogy a vádak nem igazak és a rendtagok mentesek a hamis ráfogásoktól. 1806-ban újra nagy földrengés pusztított, amely a kolostornak is sok kárt okozott, ezeknek kijavítása 1000 forintba került (u. o.). II. József a kolostort meghagyta, nem törölte el. A franciskánus atyák annál szorgalmasabban teljesítették a lelkek iránti nagy hivatásukat és kötelességeiket. A katonai kórházakban pl. kezdet óta minden díj nélkül lelkiszolgálatokat végeztek. Nagy Béni szerint 1782. évben a komáromi ferences kolostor a következő helyeken teljesített lelkipásztori tevékenységet: Szőnyben a plébániát adminisztrálta. Káplánok a következő helyeken: Kolta, Virt, Kurta: Keszy, Csuz, Bagota, Guta, Kocs és SzentPéter községek. Összesen tehát kilenc helyen lelkipásztorkodnak, ami már magában véve is fényes bizonyítéka nemes munkálkodásuknak és életrevalóságuknak (V. ö. Katolikus Szemle, XIX. 1905, 564). Balázsovits Odorik atya szerint (Hist. brev. prov) 1808-ban, de Kósa szerint igazában 1809-ben I. Ferenc király alatt várépítés miatt ki kellett vonulniok a szerzeteseknek zárdájukból (Balázsovits, 162). A rendházat 1809 május 13-án felbecsülték 559114 forintra, amit csakhamar leszállítottak 556396 forintra. Szept. 22-én Ghiczy Ferenc alispán olvasta föl a királyi rendeletet, amely szerint négy nap alatt ki kellett menniök a kolostorból. Azt sem engedték meg nekik, hogy legalább az utolsó ottani ebédjük, búcsúzó étkezésük Szent Ferenckor (okt. 4.) lehetett volna. Nyürő Zsigmond atya írja (Religio, ih. 403): „az összesereglett atyák fájdalom dúlta kebele el-