P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KOMÁROMI FERENCESEK
Korlátovich Róbert másodízben a tartomány provinciálisa a templom és kolostor alapkövét letette. Prézese ebben az időben az itteni rendháznak P. Tamáskovics Ferenc volt. Sajnos az építkezés egy kis időre megakadt, mert a városban nagy pestis ütött ki. A komáromi kolostorban is szedte áldozatait, mert kilenc szerzetesből ötöt megölt. De csakhamar folytatták az építkezést; úgyhogy 168l-re már mint guardiánátus készen állott. Első guárdiánja ugyanaz a P. Tamáskovics Ferenc lett. A templom és kolostor védőszentje Angyalos Boldogasszony! 1672-ben Szelepcsényi György prímás az eddigi missiót plébániává emelte. Mivel eladdig a ferences atyák teljesítették egyedül lelkészi teendőket, azért a plébánosi hivatalt is reájuk ruházta. P. Litomericzky László főnök és alattvalói oly buzgósággal működtek az Űr szőlőjében, hogy nemcsak Komáromban, hanem annak egész környékén a katolikusokat gondozták és a másvallásúak közül sokakat megtérítettek. Ép ez időben eszközölte ki Szelepcsényi prímás a római Szentszéktől, hogy a szerzetesek is lehessenek plébánosok a törökök és a protestánsok által elhódított területeken a megmaradt kevés katolikus között. Ugyanazon évben 1672-ben telepedtek le a jezsuita atyák is Komáromban az iskola ellátására. Ők azonban elég hamarosan, már 1674-ben, majd meg 1689ben a plébánia vezetését is szerették volna maguknak megszerezni (Karácsonyi János,, Szent Ferenc-rendjének története Magyarországon, I. 193). Szelepcsényi prímást részben rá is vették tervük kivitelére, mert 1672 dec. 29. leiratot ad ki, amelyből kitűnik, hogy a keresztelések, temetések, házasságkötések, és a többiek, amik jövedelmet jelentettek, a jezsuita atyáknak jutott, ellenben az utolsó kenet kiszolgáltatása, gyóntatás, áldoztatás és a szent útravaló kiszolgáltatása, szónoklatok, imák és bizonyos processziók megoszlottak úgy a jezsuita atyák, mint a mieink között (Kósa). Mikor a város erről értesült, f elfolyamodott a prímáshoz a ferencesek érdekében. „A nemes tanácstól értesített érsek királyi okirattal biztosított jogunkba visszahelyezett". (Religio, 1850, 402). 1689-ben a jezsuiták újra meg akarták maguknak kaparintani a plébániát; részben ez sikerült is nekik, amennyiben Széchényi György esztergomi érsek teljesítette kívánságukat. Ekkor azonban a komáromi katolikusok három rendje:
