P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KOMÁROMI FERENCESEK

KOMÁROMI FERENCESEK Komárom főnevezetessége a XVI. századtól kezdve a vára. Amióta ugyanis a török terjeszkedése Budától mindjobban nyugatra fordul, hogy Bécset elérhesse és elfoglalhassa, azóta Komárom igen fontos szerepet töltött be. Szolimán szultán mind határozottabban Bécs felé portyázott seregeivel, s midőn ennek egyik nyúlványa az I. Ferdinánd királytól megszállva tartott Komáromot megostromolta, a várnak őrsége 1528-ban gyáván meglépett. A következő évben azonban, tehát 1529-ben már Hardegg János Ferdinánd egyik vezére spanyol katonasággal vissza veszi Komáromot. (Fényes Elek, Magyarország geographiai Szótára, Pest, 1851, 240) Azóta Komárom jelentős végvárként szerepelt. A kereszténység egyik határköve volt a tengernyi mohamedán törökséggel szemben. Mint végvár kapitányai vezetése alatt álott, akik meg egyéniségüket igyekeztek a vár illetve városka arculatára ráütni. A XVI. században megindult reformáció is ostromolta Komárom lakóit. Ennek a folyamatnak kedvező irányt mutatott a XVII. században, annak is a közepén Walther várkapitány. Walther maga is lutheránus lévén, előmozdította a felekezetének ügyét. Ekkor építetettek a lutheránusok részére templomot, míg a túlnyomó részben református polgárok részére már 1550 körül építettek templomot. A XVII. század közepén a reformáció annyira megerősödött Komáromban, hogy úgyszólván az egész város protestáns. Nagyban hozzájárult ehhez a Walther után következő várparancsnok gr. Souches türelmes gondolkozása. (Fényes, u. o.) A körülmények odáig fejlődtek, hogy a katolikusoknak papja sem volt, s nem is jelenhetett meg anélkül, hogy ki ne gúnyolták volna, vagy ne erőszakoskodtak volna vele szemben. Ebben az időben, a végső szükség és az elnyomatás sanyarú idejében tűnnek föl a láthatáron a ferencesek, mint a maradék-katolikusoknak egyetlen reménységei!