P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - SZENTFERENCRENDIEK GYŐRBEN

győri franciskánusok is igyekeztek a jótevőktől nyert adományokat megőrizni, megbecsülni és lelki, kegyelmi adományokkal viszonozni. A testvérek részéről esedékes hálának föltétlenül szép bizonyítéka az a tény, hogy pl. már 1284-ben Adorján tartományfőnök Domonkos győri éneklőkanonokat a testvéreknek nyújtott sok jótétemény fejében lelki testvérévé (konfráter) fogadja (Karácsonyi, I. 174). Ez a mindenkitől tisztelt, a jótevőktől pedig alamizs­nával elhalmozott zárda 1595-ben török dulásnak esett áldozatul, ennek folytán amidőn 1598-ban Schwarzen­berg herceg és Pálffy Miklós vezérek visszafoglalják Győr városát a töröktől, a kolostor helyén már csak ro­mokat, hamut találtak. Később a várépítés miatt annak utolsó fennmaradó röge is eltűnik. Mindennek ellenére a keresztény seregekkel ott vannak Győr városában a Poverello fiai is. A várban nekik is csak juttattak egy kis helyet, hová fejüket lehajtsák. Győr iránti szeretet sugallta nekik, hogy fészkük szétrombolása ellenére is ott legyenek a századokon keresztül annyira felejthe­tetlen kedves városban. Átvették egyelőre a királyi vár­katonaság lelki gondozását, és a kórházban fekvő bete­gek ápolását. Ebbeli munkájukat, főleg a katonák lel­készkedését annyi állhatatossággal és ügybuzgósággal viselték még sok éven keresztül, hogy ezért királyi se­gítséget kaptak kenyérben, posztóban és sóban (Kósa). Eme dicséretes működés kifolyásakép 1614-ben báró Preiner Jánosnak, a győri őrség főkapitányának nagy pártfogásával és a nép kérelmére az akkori győri püs­pök, Napragyi Dömötör rendkívüli örömmel adta át ne­kik a Szent István vértanú egyházát, amely a török előtt plébániai templom volt, de azután a török győri tartóz­kodása alatt szörnyen megrongálódott. A ferencesek nem maradtak restek, mert három év múlva 1617-ben már kolostoruk is állott a templom mellett, amelyet egyidő­ben alaposan kijavítva helyreállítottak. Sajnos, ez a ko­lostor Győr városával egyetemben, egy véletlenül tá­madt tűznek martalékává lett 1654-ben. Űgy a kolostor, mint a templom is teljesen leégett. Kósa szerint min­denkinek a figyelmét magára vonta az a különös tény, hogy a kolostor és templom égésekor egy fából készült Szent Ferenc szobor, bár egy órán keresztül a lángoló tűzben állott, mégis épen maradt.

Next

/
Thumbnails
Contents