P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - SZENT BONAVENTURA MISZTIKAI SZELLEME
nem hozza, hanem a Poverellónak csak azokat a szavait, amelyek az összes testvérekre vonatkozhatnak. Az ő idejében ugyanis Illés testvér neve már valóságos jelszó volt az enyhébb irányúak ajakán. Ezért is a narbonnei nagykáptalan (1260) Bonaventúrát bízta meg, mint generálist azzal, hogy megírja Szent Ferenc életét. Tényleg a pisai generális káptalan (1263) már jóváhagyta az ő legendáját, míg az 1266-i párizsi nagykáptalan Bonaventúráén kívül elpusztítani rendeli az összes egyéb korábbi szentferenci élettörténeteket. 3 4 Szent Bonaventúra Legenda S. Francisci feliratú életrajzánál tehát nem szabad szem elől téveszteni a történeti hátteret és az ő egyetemes rendi nagy célkitűzését. E végből itt-ott kevesebbet mondott, avagy elhagyott egyes részeket, viszont máshol jobban utánanézve a dolgoknak több adatot is gyűjtött (pl. Szent Ferenc sebhelyeiről). A rend békéje, Szent Ferenc erényeinek magasztalása, az olvasóknak és rendtársainak lelki haszna lebegett szemei előtt e műve megírásánál. Nyelvezetében valósággal remekel a Legenda megírásában. Mindezt szükséges volt elmondani, hogy e szempontból is megértsük Szent Bonaventúra építő, békés és szerafikus lelkületét. Krisztus szenvedésének Doktora. Az egyik jeles Szent Bonaventúra-kutató, P. Évangeliste de Beát O. M. Cap. azt írja: Szent Bonaventúra „a szenvedés tudósa (Docteur de la passion), aki gondolkodásának ruházatát megáztatta, vörösre festette a Megváltó vérében, írásainak minden mondatán a drágagyöngyöt annak a drágalátos folyamnak egy cseppje képezi, amely megtisztította és üdvözítette a világot." 3 5 Ugyanily megható felfogásnak hódol Szalézi Szent Ferenc egyik Szentkereszt-feltalálásról szóló beszédében. „Te óh Szeráfi Tanító, úgylátszik jámbor írásaidban más papírt nem használtál, mint a keresztet, sem más tollat, mint a lánd3 4 V. ö. A. G. Little, Definitiones capitulorum generalium Ordinis Fratrum Minorum 1260—1282, in Archiv. Franc. Hist. VII, 1914, 678. 3 5 Études Franciscaines, IV. 1900, 111; v. ö. Arch. Franc. Hist. XIV, 1921, 69.
