P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - MAGYAR FERENCESEK II. JÓZSEFTŐL A KIEGYEZÉSIG
amely szerint 1852. jun. 25-én Scitovszky János bíboros, esztergomi érseket a magyarországi szerzetesrendek apostoli vizitátorává nevezte ki. Ebben a minőségében az érsek 1854 jún. 20-án a mariána provinciában káptalant tartott, amikor is a rendi alkotmány ellen még meglevő sérelmeket kiküszöbölték, újracustost és négy definitort rendeltek a provinciális mellé (Schém. prov. S. Mariae Hung. 1866, 34.). Sajnos, a II. József évtizedét követő fagyasztó szellemet csak lassan és nehezen tudták — más szerzetesrendek és egyháziak módjára — ők is kiheverni. Amikor pedig ez részben sikerült volna, jött 1848—49 szabadságharca, amidőn meg politikailag és hadászatilag nem lehetett nyugtuk. A magyar ferencesek ugyan kivették derekasan a szabadságharcból részüket, mert nemcsak a nemzeti függetlenségért kiálló és vértanúságot szenvedő Gasparich Kilitjük akadt, s nemcsak Dank Agáp került ki közülük, aki mint pesti házfőnök Batthyány Lajos miniszterelnök vértanú-tetemének őrangyalává vált, hanem mint tisztek vagy közlegények legalább 17-en szerepelnek mint honvédkatonák a nagy nemzeti küzdelemben (V. ö. Ambrus József, kisoroszi pleb. Az 1848 és 1849-ik évi szabadságharcban résztvett római és görög katolikus paphonvédek albuma, Nagykikinda, 1892). A magyar ferencesek tevékenysége különben 1867-ig áldásdús gyümölcsöket termett. Működtek mint plebániavezetők kolostoraikban és a körülfekvő vidékeken. Mint a lelki kultúra hordozói kolostoraik templomában fejlesztették az istentiszteletek szépségét és föllendítették a búcsújárások áldásos mozgalmát. Szónokaikról már említést tettünk. A népszónoklatok terén ezreket mozgattak meg és térítettek Istenhez. Ezenkívül tanítottak több gimnáziumban és pedig Baján (1815—50), Bártfán (1841—1861), Eperjesen (1802—1853), Érsekújvárt (1842— 51, 1862 után), Jászberényben (1822—50, 1854 után), Szabadkán (1832—50), Szakolcán (1807—1850), Zsolnán (1835—1850. V. ö. Mészáros F. i. m.). Ebben az időben, 1853-ban kezdődik meg az ország népmissziós lelki megújhodása. Ennek kezdeményezője és hathatós apostola a prímás fölszólítására is P. Dank Agáp, akit az esztergomi érsek még missziós kurzusra is elküld társával Linzbe.