P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - MAGYAR FERENCESEK II. JÓZSEFTŐL A KIEGYEZÉSIG

mozdították (V. ö. Gregorius Csevapovich O. F. M., Synoptico-Memorialis Catalogus prov. S. Joann. a Capistrano O. F. M.

f Budae, 1823). 2. A magyar provinciák állapota 1780-ban. Az egész XVIII. század hazánkban a magyar ferencrend kivirágzásának, szinte a delelésének kora. Fegyelmi életük mintás, példás. Tevékenységük és működésük a legszebb eredményeket mutatja föl. Számuk és kolostoraik mindegyik magyarországi szerzetesrendét fölulmulja, sőt volt idő, amidőn az összes többi koldulórendek itteni számát fölulmulta. Az országos Széchényi-könyvtár kézirati osztályán (2045 Fol. Lat) fekszik egy XVIII. századbeli kódex, amely Tabella az 1767—69-ben az egész ország területén lévő kolduló rendek összeírását tartalmazza. Ennek végösszegezése szerint (33. old.): a ferencesek száma az egész ország területén 2445; míg a kapucinusok 353, minoriták 314, dömések 73, kármeliták 93, ágostonrendiek 11, paulánusok 10, szerviták 62, kamalduliak 25, trinitáriusok 144, irgalmasok 84, remeték 177, nazarénusok 23 vannak. Amíg tehát az összes többi koldulórendbeliek 1369-en, addig a ferencesek egymaguban 2445en vannak. A mariánusoknak 1780-ban a rendtartományi matrikula szerint 1206 rendtagjuk ismeretes. (Tabula, seu catalogus provinciáé S. Mar. Hung. 1780, kézirat). A katolicizmus megmentésében a XVIII. század folyamán elévülhetetlen érdemeket szereztek. Csak egy kirívó eset. 1712-ben egész Fej érmegyében (Székesfehérvárt nem számítva) három helyen működtek katolikus lelkészek a hívek között. És pedig Érden a franciskánusok, Ercsiben ugyancsak a ferencesek és Mórott a kapucinus ferencesek (V. ö. Székesfehérvári vármegyei lvt F. 6. Nro 137/1712; eredeti kézirat. Károly János: Fejérvármegye története, I. 1896, Székesfehérvár, 405). A nagykanizsai, homokkomáromi s főleg a nagyatádi ferencesek a legerélyesebb védői a XVIII. század elején a veszprémi püspök joghatóságának a zágrábi püspök ingerenciájával szemben és így a magyarság szempontjából is elévülhetetlenek érdemeik. A XVIII. század első felében a szegedi ferencesek még mindig a katolicizmus főtényezői; a XVII. században pedig egyenesen a Csanádi püspök vicarius generálisai voltak a szegedi guár-