P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - A MAGYARORSZÁGI FERENCES HARMADIK REND TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE
Mindjárt a legelején, 1241-ben a tatár-horda pusztítása nemcsak az akkor kezdődő rend alapvetési munkálatait akadályozta meg, hanem tönkresílányított, más már századok óta fönnálló hatalmas intézményeket, rendeket is. Az Anjouk alatt viszont a világegyházban és a ferences rendben előbukkanó súlyos válságok nem kedveztek fejlődésének. Ebben a korban a ferences elöljárók főleg sok konfrátert neveztek ki a világiak közül, akik az első rendnek jótevői, pártfogói és segítői voltak. A második virágzási korban, a XV. században nálunk is mutatkoznak a szebb rendi jövő körvonalai. Már csak az az egyszerű tény, hogy Capistránói Szent János tevékenységének egy időben hazánk is a súlypontja volt, eléggé megmagyarázza a bűnbánó III. rend föllendülését. Sőt, mint Da Tagliacozzo János, Kapisztrán egyik társa említi: a belgrádi csatában a terciáriusok is oly szép számban vettek részt, hogy számot kellett velük vetni. A magyar népnek ez a rétege a rokonlelkű és lánglelkű apostolát a leggyorsabban és legáltalánosabban megértette (V. ö. Bölcskey, i. m. II. 305). Ebben a korban a városi lakosság nagyobb mértékben is Szent Ferenc atyánk zászlaja alá sorakozik. Itt főleg a Bosznia felől hazánkba szüremkedő szigorúbb irányú obszerváns ferencesek, a cseri barátok jártak legeiül. Külföldi mintára, nálunk is a világi terciárius nők, főleg hajadonok és özvegyek a franciskánus kolostorok közelében zárdában egyesültek és a ferencesek vezetése mellett és alatt fejtik ki az önmegszentelődés és a társadalmi vonatkozású (szegények ápolása, betegek gondozása, ápolása, kórházak vezetése, kézimunka) tevékenységüket. Nálunk begináknak vagy szesztráknak nevezték őket (Karácsonyi J., Szent Ferenc rendjének története Magyarországon, II. 539-40). Foglalkozásuk ima és munka, főleg kézimunka valamint betegápolás között oszlott meg. Lelki igényeik kielégítésére több középkori kódexünk szolgált (pl. Lázár Zelma-códex, Székelyudvarhelyi-kódex; v. ö. Vargha Dámján, Szent Ferenc Nyomdokain, 99, 115). Elterjedésük virágzásakor 32-33 helyen laktak. Nagyobb helyeik: Buda, Kolozsvár, Pest, Székesfehérvár, Marosvásárhely, Gyöngyös Sárospatak. Az 1533-i váradi máriánus rendtartományi káptalan gyóntatókat rendel e nővérek részére Váradon, Debre-