P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - FERENCESEK ÉS A KELETI EGYHÁZAK UNIÓJA

Casalis generális, Angelus de Perusio, a Sz, Ferencről nev. rendtartománynak provinciálisa, Jacobus Tolentinus prokurátor, Jacobus Textorius sive Textoris, Augustinus Ferrariensis, Petrus Perquerius, Lucas Senensis, Franciscus Ariminensis híres teológiai tanárok. Továbbá Szienai Szent Bernardin

2

2 Capistranói Szent János,

2

3 Márkiai Szent Jakab, Sartheanói Albert, „aki keletről tért vissza a görögökkel."

2

4 A ferrara-flórenci zsinaton jöttek vissza a katolikus Egyház kebelébe az örmény nemzet fiai is, hisz ők sok vonatkozást megőriztek a latin liturgiához, szívesen léptek be a Ferencrendbe, sőt Aiton vagy Hethoum királyuk ferences is volt. (megh. 13 08)

2

5 A híres Montecorvinói János misszionárius vitte meg a pápának már a XIII. század végén, hogy az örmények hajlandók a katolikus hitet elfogadni és a monofizitizmusról lemondani. Az uniós zsinatot megelőzőleg szintén ferencesek: Bolognai Ferenc és Bolognai Lajos, továbbá missziós elöljárójuk Primadizzi Jakab jártak az örményeknél. Primadizziről írja Kaffa város (Krim félsziget) kormányzója: az Örmények szívét annyira kezében tartja, hogy nélküle sehova nem mennek.

2

6 A zsinaton nyilvánosan letették a hitvallást, amely alkalommal Fr. Basilius ferences tolmács annak foglalatát örmény nyelven is fölolvasta (u. o. 71—81). A pápa 1439-ben Exultate Deo adjutori nostro kezdetű bullájával bejelenti az örmények egyesülését a katolikus Egyházzal. A már régebbi századoktól fogva visszatért és a Libanon hegységben élő maroniták apostola a belga Grifo ferences, aki 1475-ben halt meg. A maronítáknak okta2

2 V. ö. Vittorino Facchinetti O. F. M., Bernardino da Siena, Milano, 1933, 382. 2

3 V. ö. Bölcskey Ödön, Capistranói Sz. János élete és kora, Székesfehérvár, 1923, I. 522—30. 2

4 Wadding. ad ann. 1438, XI. 34. 2

5 V. ö. Prinz Max, Herzog zu Sachsen, Vorlesungen über die Orientalische Kirchenfrage, Freiburg (Schweiz), 1907, 201. — Aiton királyt illetőleg v. ö. Biblioteca i. m, I. 328— 339. Aiton atyja III. Leó után (megh. 1289) következett a trónon. 1293-ban, amidőn csatát vesztett a törökkel szemben ferencessé lett. 1294-ben újra kormányzott. 1308-ban Sisben halt meg ferences ruhában, 2

6 Wadd. ad an. 1439, XI. 68.