P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - SZENT BONAVENTURA MISZTIKAI SZELLEME

Szent Tamás a keresztet jelölte. A Megfeszített szeretete ebből a művecskéből a legjobban árad, azért a szentbonaventúrai szellemnek is egyik legjobb ábrázolója. Hogy a kiindulási pont érthetőbb legyen, és hogy rámutassunk: mennyire a Szentírás gondolataival fejezte ki magát, itt adom magyarul rövid Előszavát: „Én vagyok az igaz szőlőtő, stb. (Ján. 15, 1.) Óh Jézusom, te kegyes szőlőtő jöjj! Te Uram Jézus Krisztus vagy „az élet fája", amely a paradicsom közepén van (I. Móz. 2, 9.), amelynek „levelei orvosságul vannak" (Ezech. 47, 12.), gyümölcsei pedig az örök életre szolgálnak; óh áldott virág és áldott vesszőnk, a legtisztább Szűzanyának gyümölcse (IV. Móz. 17, 8.) egyúttal, és aki nélkül senki sem bölcs, mert te vagy az örök Atyának bölcsessége, gyenge és száraz elmémet „az értelem kenyerével és a bölcsesség vizével" méltóztassál felüdíteni, hogy Téged, aki Dávid kulcsa vagy, felnyitva (Iz. 22, 22; Jelen. 3, 7.), a te sugárzásoddal elém táruljanak a homályos dolgok, a sötétség megnyíljék, hogy általam a te útmutatásoddal és fényeddel én, a beszélő és a hallgatók is egyúttal, elnyerjük az örök életet. Ámen". Bonaventúra ebben az egész műben keresi a szőlőtő és Krisztus közötti hasonlóság tulajdonságait. Ha ugyanis az evangélium szerint az Üdvözítő önmagát ehhez a nemes növényhez hasonlítja, akkor ennek meg is van az alapja. Szentünk meglepő hasonlóságot talál a szőlőtő természetes tulajdonságai és a szőlőmívelés fajtái között egyrészről, másrészről a szenvedő, majd megfeszített Krisztus között, akit ő annyi jelentőségteljességgel Titokzatos Szőlőtőnek nevez el ebben a szenvedő és megfeszített minőségben. A nagy hasonlóságot mindenekelőtt abban találja, hogy a szőlőtőt nem vetik, hanem ültetik; ugyanígy a második isteni személyt megtestesülése által az Atya átplántálta Mária méhébe (1. fej.). A szőlőre elérkezik a megmetszés ideje; úgy Urunkat is körülmetélték. Amint a szőlőmetszés a tőkét megfosztja ágaitól, a

z Űr Krisztust megfosztották a „gyalázat késével" minden dicsőségétől, ď megvetés késével minden hatalmától, a fájdalom késével az élvezettől, a szegénység késével a gazdagságtól. Végre a félelem késével elvágták tőle minden barátját és hozzátartozóját (2. fej.). A szőlőt körül szokták ásni, a mi Urunknál ez az incselkedők cseleit jel-